Kinek a szemével?
„Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!”
Sorsdöntő lehet az, hogyan tekintünk önmagunkra és a környezetünkre.
A pusztai vándorlás alatt, amikor a 12 kémet elküldték Kánaán földjére, 10 kém az őslakosok mellett olyannak látta önmagát, mintha sáskák lennének: „Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait: parányi sáskáknak éreztük magunkat, és ők úgy is tekintettek ránk.” 4Mózes 14.33 Fogalmazhatjuk úgy is, hogy az ellenség szemével látták önmagukat, s ez meghatározta a látásmódjukat: reménytelennek látták, hogy elfoglalhassák az ígéret földjét.
Jézus a vámszedő és a farizeus példázatát mondta el azoknak, akik igaznak tartották magukat és a többieket lenézték (vö. Lukács 19.9). Ezek az emberek önmagukat felmagasztalva tekintettek a környezetükre, s képtelenek voltak a többieket emberszámba venni.
Pál apostol szavai arra bátorítanak, hogy az életcélunk szempontjából gondolkozzunk önmagunkról, nem minősítve közben magunkat vagy másokat. Nem az a lényeg, hogy bűntelennek vagy bűnösnek lássuk önmagunkat mások vagy a magunk szemében, hanem az, hogy úgy gondolkodjunk az életünkről, mint akik Krisztusban vannak. Krisztusban vagyok az ő halálában, azaz ő halt meg bűneimért a kereszten, s elszenvedte bűneim kárhoztatását. Halálra ítélt voltam, s ezt az ítéletet végrehajtották… Krisztuson. Nem tudok közömbös maradni Krisztus szenvedése iránt, s vele együtt meghaltam a bűnnek, ami a halálát okozta. Önmagamra úgy tekintek, mint aki halott a bűn számára. Nem tervezek vele, nem vágyom rá, hiszen tönkretette az életemet.
Krisztusban vagyok az ő feltámadásában is. Az Atya feltámasztotta őt a halálból, s ez számomra a bűnbocsánatot, az új élet lehetőségét hirdeti. Magamra úgy tekintek, mint akinek az élete Istené. Ő mentett meg, ő adott új életet, neki köszönhetek mindent. Méltó arra, hogy teljes szívemmel őt szeressem, őt kövessem.
Te hogyan tekintesz önmagadra? Mi az életcélod?
Legyen áldott a napod!
Kommentáld!