“Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”
A mondás úgy tartja, hogy kibicnek könnyű. A focival is a legnagyobb probléma, hogy akik értenek hozzá, csak a lelátón szurkolnak, és pontosan tudják mit kellene csinálni a játékosoknak. A pálya mellől bekiabálni egyszerű, de lent játszani nem az. Minden máshogy néz ki a fotelben ülve mint a pályán rohanva a labda után.
A másik embert szemlélve sokszor állapítjuk meg, hogy mennyire rossz úton jár, mi teljesen másképp döntöttünk volna a helyében, és milyen jól tettük volna. Mindig könnyebb kintről nézni a dolgokat. Távolról szemlélve sokkal egyszerűbb döntést hozni, sőt akár ítélkezni. A baj, hogy ez közel sem olyan objektív mint gondolnánk. Saját véleményünket keverjük a másik emberről alkotott képünkbe, és mellé tesszük, hogy mi mennyivel jobban döntöttünk volna a helyében.
Még jó, hogy olyan személy bírál minket, aki már járt a cipőnkben. Pál azt mondja, hogy Isten nem kívülállóként ítél bennünket. Jézus átélte mindazt amit mi, egy kivétellel, nem követett el bűnt. Nem lépte át azt a határt, amit mi nap mint nap átugrunk. Pontosan tudja, hogy milyen nehéz, és tudja, hogy mekkora küzdelem a legkisebb győzelem.
Jézus nem egy kívülálló, aki csak a partvonalról kiabál. Tudja min mész keresztül. Ne félj hozzá fordulni!
Áldott napot!
Kommentáld!