„De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa."
(Lukács evangéliuma 18. fejezet 16. vers)
Türelmes ember vagyok, de ez már nekem is sok. Miért kell ezerszer elmondani? Miért nem lehet egyből megérteni, hogy nem rohangálunk az imateremben, hogy nem beszélünk csúnyán, és nem beszélünk vissza, hogy nem verekszünk, hogy elpakoljuk a játékokat, hogy nem hagyunk magunk után szemetet, hogy…?
De legalább most már tudom, hogy kik azok a szófogadatlan és kezelhetetlen gyermekek, akiket a következő évi Szünidei Bibliatáborba nem fogunk meghívni. Aki jól viselkedik, az jöhet, aki nem, az otthon marad.
Majd jött Jézus feddő Igéje: Miért tiltod el Tőlem ezeket a gyermekeket? Miért nem engeded, hogy formáljam őket? Miért gondolod azt, hogy ők ilyenek maradnak és nem javulhatnak meg? Hiszen, te is ilyen voltál!
No és mit gondolsz, hogy milyen gyermek volt Simon Péter vagy János és Jakab, a mennydörgés fiai? Lehet, hogy az ő tanítóik, sőt lehet még a szüleik is lemondtak róluk. De nézd mivé váltak a kezemben!
Úgy érzed, hogy nem tudsz mit kezdeni a gyermekeddel? Nem hallgat rád, nem érdekli semmi, csak a kütyüt nyomkodja? Úgy látod, hogy eltékozolja az áldásokat?
Jézus téged is arra bátorít; Most van igazán szükség arra, hogy hozzám hozzad a gyermekedet! Hogy körülvedd szeretettel, türelemmel és megértéssel! Hogy úgy tekints rá, mint aki Isten apostolává lesz. Így imádkozz érte!
Engedjétek hozzám a gyermekeket, „fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” (Ézs.45:11)
Kommentáld!