Jézus Szíve ünnepén péceli, idősotthonként működő házukban gyűltek össze a Jézus Szíve Társasága tagjai, hogy megemlékezzenek intézményük 75 évvel ezelőtt történt alapításáról, és az újrakezdés óta működtetett idősotthon 20 évéről.

A jubileumi alkalmon részt vettek a Társaság tagjai, az otthon lakói, a szociális szakma képviselői és meghívott vendégek, hozzátartozók, barátok. Az ünnepségen részt vett Laczkó Zsuzsanna, a Jézus Szíve Társaság általános elöljárója, Bányai Ilona testvért, az otthonunk előző igazgatója, Kontra Éva nővér, a Magyarok Nagyasszonya Társasága korábbi elöljárója.

A szentmisét Forrai Tamás jezsuita provinciális vezetésével Béki Gellért SJ, Burger Ferenc és Hupka József mutatta be. Forrai Tamás arról a különleges szeretetről beszélt az otthon lakóinak, mellyel Jézus fordul az elveszetthez, a gyengéhez. Felhívta arra a figyelmet, hogy az oly sokféle arcban megtapasztalható Jézus most, ezen az ünnepen, a szívét mutatja meg nekünk. Ez a szív emberi okoskodással nézve értelmezhetetlen cselekedeteket hajt végre, hiszen képes hátrahagyni a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az elveszett egyet. Ez is azt mutatja, hogy Jézus mindenkivel személyre szabott kapcsolatra törekszik, és tud csak az adott ember felé fordulni. Ebből a szeretetből tett születik, megkeresi, aki bajba jutott, felemeli, vigasztalást nyújt neki. Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – idézte Forrai Tamás a Szentírást, rámutatva, a példabeszéd egyik legfontosabb hangsúlyosa az örömön van. A megváltottság arra szólít fel minket, hogy mutassuk meg az Egyház örömteli arcát. Az a feladatunk, öregen, betegen is, hogy megtaláljuk életünk örömét, észrevegyük Jézus szerető jelenlétét és ennek örömét megőrizzük szívünkben. Merítsünk ebből az örömből életünk nehézségeiben – zárta szavait a jezsuita provinciális.

Vancsó Ilona SJC, az otthon igazgatója ünnepi beszéde előtt elhangzott Alatskay János: 75 év című verse, mely hiteles ívben fogta át az otthon épületének sorsát. Az igazgató megemlékező beszéde összefoglalta a 75 év számos jelentős eseményét, korabeli vallomásokat hívva segítségül.

Pécelen a Jézus Szíve Társasága 1938-ban indított az épületben lelkigyakorlatos házat, és itt helyezte el a Társaság gazdasági iskoláját is. Az övék volt az első, és az egyetlen női lelkigyakorlatos ház Magyarországon. Itt működött továbbá a Társaság noviciátusa. A lelkigyakorlatokon kívül otthont adtak családi napoknak, különböző tanfolyamoknak, kurzusoknak is. Háztartásvezetési és gazdasági leányiskolájuk már 1927 óta működött. Elsősorban falusi leányok számára hozták létre, akik az első évben általános képzést kaptak, hogy elsajátítsák mindazt, amire egy jó gazdaasszonynak és édesanyának szüksége van. A második évben kenyérkereső pályára készítették fel őket.

A második világháború idején Budapest bombázásával felfüggesztették a lelkigyakorlatokat. A házat a svéd Vöröskereszt céljára ajánlották fel, a környék asszonyai és leányai is itt találtak menedéket. A háború után újból szép eredménnyel folytatták munkájukat, egészen 1950. június 15-ig, az államosításig, mely után az állam oktatási központot létesített az épületben. Később, 1989-ben önkormányzati fenntartású szociális otthont alakítottak ki az egykori lelkigyakorlatos ház épületében.

A Jézus Szíve Társaság ezt kapta vissza 1993. június 1-én, és vállalta az idősotthon működtetését. A testvérközösség azon munkálkodik, hogy az otthon lakói megismerjék az Úr jóságos szeretetét – mondta Vancsó Ilona. Az elmúlt 20 évben sokat változott az épület, mára megújult, biztonságos, szép otthont biztosít az időseknek.

A jubileumon virággal köszöntötték az otthon legrégebbi, 1993 és 2003 között beköltözött lakóit. Elismeréssel és köszönettel fordultak legrégebben itt dolgozó munkatársaikhoz. Megemlékeztek a 20 év során elhunyt lakóikról. 

Az évszázados platánfák alatt felállított sátor fehér asztalainál folytatódott az ünneplés, majd a 75 történéseit felelevenítő vetítéssel és táncházzal zárult.

Magyar Kurír