EGER

Késői Hivatások Szemináriuma

- Mikor és hogyan született meg a gondolat, hogy elindítsák a Késői Hivatások Szemináriumát?

- A világegyházban már gyakorlat, hogy léteznek ilyen szemináriumok, de nálunk még elég ismeretlen ez. Elsősorban az egyre égetőbb paphiány miatt volt szükség arra, hogy megszólítsunk olyan férfiakat, akik jogilag szabad állapotúak és talán még nem találták meg hivatásukat az életben. Seregély István érsek úr gondolt először az intézmény megalapítására, a püspöki konferenciával végigbeszélve ő vállalkozott arra, hogy országosan meghirdeti a katolikus sajtóban, hogy 35 és 45 év közötti szabad állapotú férfiak jelentkezését várjuk. 2005 tavaszán tette ezt közzé az érsek úr. Már az első híradásra többen jelentkeztek. Az első jelekből úgy éreztük, hogy Isten akarata is lehet ez az út. A jelentkezők írásbeli felvételi vizsgát tettek, majd egy beszélgetés következett. Így indult el négy fővel 2006-ban a szeminárium.

- A jelentkezés felső korhatára mennyire kötött?

- A szemináriumi konferencia határozta meg a 45 évet, de egyéni elbírálás lehetséges személyes találkozás, elbeszélgetés után.

- Milyen az együttműködés a nagyszemináriummal, hogyan zajlik a képzés?

- Csak részben más a képzési struktúra, mert ezek a férfiak zömében ugyanazokat az órákat, teológiai tantárgyakat hallgatják. A nyelvek alól felmentést kapnak. Van, aki már rendelkezik egyfajta előműveltséggel nyelvismeret terén, de vizsgaként nem szerepelnek a nyelvek. Házon belül történik a vita spiritualis (lelki élet), a homiletika elméleti része, a latin nyelv oktatása, a többi pedig a Foglár úti intézményben.

- Hogyan teltek az első hónapok?

- Számomra is új terület ez, de kalandos ezeknek a középkorú férfiaknak is, akik sok tapasztalattal rendelkeznek, ismerik az életet, jobban, mint a fiatalok, de ugyanakkor több türelem is kell hozzájuk, hogy elfogadják a képzési struktúrát, a lelki képzést. Türelem és megértés kell ahhoz, hogy elfogadják az aszkézis olyan gyakorlatát, ahol le kell mondaniuk, el kell veszíteniük sok mindent, ami a 40 év alatt rájuk rakódott, hogy szabadok legyenek arra az újra, amit Isten akar velük, és azt készek legyenek befogadni.

- Ebből is fakad, hogy önálló kollégiumot kellett létrehozni, ahol ezt a lelki életet sajátos módon élik meg?

- Igen, mert a társadalmon belül lévő korosztályi feszültségek előjöhetnek, részben ez is vezetett bennünket, hogy külön épület, talán kicsit kényelmesebb körülmények fogadják őket. Egyiküknek, másikuknak volt már saját lakása, ezért törekszünk arra, hogy ne csupán egy diákotthon legyen részükre az épület, másrészt a kis létszám miatt is családiasabban tudunk itt élni. Személyesebb légkörű életünkben is alakulhatnak olyan helyzetek, például egy-egy spontán személyes beszélgetés, ami a papi hivatásra való készületet is segíti.

-Mennyi ideig tart a képzés?

- Elhatározásunk szerint öt évig tart a képzés. Az első a felkészülési év vagy más néven kísérő év. Elöljárókkal, atyákkal találkoznak a szeminaristák egy éven keresztül. Havonta egy hétvégét bent töltenek. Ezután mondunk végleges igent a felvételre, és kezdhetik el a nappali tanulmányaikat három éven keresztül. Természetesen az első évben is van már tanulás, de főleg a lelki képzésre irányul a figyelem. A negyedik év végén következik a diakónussá szentelés, majd egy évet - az ötödiket - plébánián töltenek gyakorlattal. Részben megismerik a plébániai életet, részben önmagukat is kipróbálják, hogy milyen a kinti lelkipásztori élet. Az ötödik év alatt is lesznek bizonyos vizsgák, amiért be kell majd jönniük, és utána szentelődnek pappá.

Szöveg és fotó: Szarvas István