Nagyböjt megfelelő időszak, hogy felébredjünk „belső letargiánkból” – fejtette ki a pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében. Urunk színeváltozásának evangéliumi szakaszát elemezve arra mutatott rá, hogy a tanítványok álomba merülése hasonló szívünk álmosságához. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy ébren tarthassuk a szívünket.

A Szentírás olvasása megvilágítja lépteinket, lángra lobbantja szívünket, új értelmet ad életünknek. A Szűzanya közbenjárásával nagyböjt kegyelmi időszakában fogadjuk be Isten szeretetét, amely új értelmet ad életünknek, átalakítja mindennapjainkat – tanította Ferenc pápa.

Nagyböjt második vasárnapján az evangéliumi szakasz Urunk Színeváltozását beszéli el (vö. Lk 9,28-36). Miközben imádkozik egy magas hegyen, Jézus arca megváltozik, ruhája ragyogó fehér és szikrázó lesz és dicsőségének fényében megjelenik Mózes és Illés, akik Jeruzsálemben bekövetkező Húsvétjáról, vagyis kínszenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszélgetnek Ővele – mondta beszédében a pápa, majd ennek a rendkívüli eseménynek a tanúiról, Péter, János és Jakab apostolokról szólt, akik Jézussal együtt felmentek a hegyre. Úgy képzeljük el őket, hogy ezzel az egyedülálló látvánnyal szemben tágra nyitják szemüket. És minden bizonnyal így is volt. De Lukács evangelista megjegyzi, hogy „Pétert és társait elnyomta az álom” és „amikor fölébredtek”, meglátták Jézus dicsőségét. A három tanítvány álma oda nem illőnek tűnik – jegyezte meg Ferenc pápa, utalva rá, hogy ugyanezek az apostolok később a Getszemáni kertben is elalszanak, Jézus gyötrelmes imája idején is, amikor kérte tőlük, hogy virrasszanak (vö. Mk 14,37-41).

A pápa meglepőnek nevezte a tanítványok álmosságát ezekben a nagyon fontos pillanatokban, majd hozzátette, hogy ha figyelmesen olvassuk az evangéliumi szakaszt, akkor látjuk, hogy Péter, János és Jakab már elálmosodnak még mielőtt elkezdődne Urunk színeváltozása, vagyis éppen miközben Jézus imádkozik. Ugyanez következik majd be a Getszemáni kertben. Minden bizonnyal egy hosszú ideig tartó, csöndben és összeszedetten végzett imáról van szó. Azt gondolhatjuk, hogy kezdetben a tanítványok is imádkoztak egészen addig, amíg a fáradtság, álmosság úrrá nem lett rajtuk.

Ezek a nem helyén való alvások vajon nem hasonlítanak a mi alvásainkra, amelyek akkor törnek ránk, amikor tudjuk, hogy fontos pillanatokról van szó? Talán este, amikor szeretnénk imádkozni, szeretnénk egy kicsit Jézussal lenni egy ezer elkötelezettséggel teli, kimerítő nap után. Vagy amikor itt lenne az ideje, hogy néhány szót váltsunk családtagjainkkal, és már nincs rá erőnk? Szeretnénk éberebbek, figyelmesebbek lenni, szeretnénk jobban részt venni, nem elveszíteni az értékes pillanatokat, de nem vagyunk rá képesek, vagy csak kevéssé sikerül.

Nagyböjt időszaka ebben az értelemben fontos lehetőség. Olyan időszak, amelyben Isten fel kíván ébreszteni bennünket belső letargiánkból, ebből az álmosságból, amely nem engedi, hogy kifejezésre jusson a Lélek. Mert – emlékeztetett rá Ferenc pápa – szívünk ébren tartása nem pusztán tőlünk függ: kegyelem, amit kérni kell. Erre mutat példát az evangéliumi szakasz három tanítványa: rendesek voltak, követték Jézust a hegyre, de saját erejükből nem voltak képesek rá, hogy ébren maradjanak. Ez velünk is megtörténik. Azonban a tanítványok felébrednek éppen Urunk színeváltozásakor. Gondolhatjuk, hogy Jézus ragyogása ébresztette fel őket. Mint nekik, nekünk is szükségünk van Isten világosságára, amely révén másképp látjuk a dolgokat; vonz bennünket, felébreszt, feléleszti a vágyat és azt az erőt, hogy imádkozzunk, önvizsgálatot tartsunk és időt szenteljünk másoknak. Leküzdhetjük a test fáradtságát Isten Lelke erejével – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd a következőket javasolta: „Amikor nem sikerül leküzdenünk a fáradtságot, akkor mondjuk ezt a Szentléleknek: „Segíts, jöjj el Szentlélek. Segíts nekem: találkozni akarok Jézussal, figyelmes, éber akarok maradni”. Kérjük a Szentlélektől, hogy szabadítson ki minket ebből az álmosságból, amely megakadályozza, hogy imádkozzunk.

Ebben a nagyböjti időszakban, a napi fáradalmak után jót tesz majd nekünk, ha nem oltjuk le a szobában a villanyt anélkül, hogy ne állnánk Isten fénye elé. Imádkozzunk egy kicsit elalvás előtt – buzdított rá a pápa. Adjuk meg a lehetőséget az Úrnak, hogy meglepjen bennünket és felébressze a szívünket. Megtehetjük például úgy, hogy kinyitjuk az evangéliumot és hagyjuk, hogy ámulatba ejtsen bennünket Isten Szava, mert az Írás megvilágítja lépteinket és lángra lobbantja a szívünket. Vagy szemlélhetjük a Feszületet és elcsodálkozhatunk Isten őrült szeretetén. Isten nem fárad soha el és át tudja alakítani napjainkat, új értelmet, más és váratlan fényt adhat nekik. Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszéde lezárásaként:

„Szűz Mária segítsen nekünk, hogy ébren tartsuk szívünket, hogy befogadjuk ezt a kegyelmi időt, amelyet Isten kínál fel nekünk”.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a következő erőteljes kiáltással kérte a háború azonnali befejezését:

“Fivérek és nővérek! Most imádkoztunk Szűz Máriához. Ezen a héten a nevét viselő város, Mariupol ennek az Ukrajnát pusztító, szívet tépő háborúnak a mártírvárosává vált. A gyermekek, ártatlanok, védtelen civilek legyilkolásának barbárságát nem indokolhatja semmiféle stratégiai okokra való hivatkozás. Az egyetlen, amit lehet tenni, az az elfogadhatatlan fegyveres agresszió beszüntetése, még mielőtt a városokat temetőkké változtatná”.

A pápa arról biztosította a háború befejezéséért könyörgő hétköznapi embereket, hogy szívében fájdalommal csatlakozik hangjukhoz, majd a következő felszólítást intézte a felelősökhöz:

„Isten nevében, hallgassátok meg a szenvedők kiáltását és vessetek véget a bombázásoknak és a támadásoknak! Összpontosítsatok valóban a tárgyalásokra és a humanitárius folyosók legyenek hatékonyak és biztonságosak. Isten nevében kérlek benneteket: állítsátok le ezt a mészárlást!”

Isten csak a béke Istene, nem a háborúé

A pápa ezután ismét a menekültek befogadására buzdított, akikben jelen van Krisztus. Köszönetét fejezte ki a megsegítésükre létrejött nagy szolidaritási hálózatért.

Minden egyházmegyei és szerzetesi közösséget arra szólított, hogy növeljék a békéért mondott ima pillanatait. Isten csak a béke Istene, nem a háborúé és akik támogatja az erőszakot, az megszentségteleníti a nevét.

Ezután arra kérte a híveket, hogy vele együtt imádkozzanak csöndben a szenvedőkért és azért, hogy Isten térítse meg a szíveket, törekedjenek szilárdan a békére.

Végül köszöntötte a római híveket, az Itáliából és különböző országokból érkezett zarándokokat, valamint az Erőszakmentes Mozgalom küldöttségét.

Forrás: Vatican News