Közel ezerötszáz évvel ezelőtt alkották – hitvalló teológusok útmutatásait követő művészi kezek, a ravennai Sant’Apollinare in Classe bazilika Jézus színeváltozása mozaikját. A háromhajós templomot 549-ben szentelte fel Maximianus érsek. Ravenna ekkor élte harmadik virágkorát.

Ravenna olyan város, amelynek történelme egybefonódik birodalmak tündöklésével és hanyatlásával, a kultúra és a hit történetével. Épített öröksége és mozaikjai máig csodálatot ébresztenek bennünk. A nem fakuló fényű kövecskékből kirakott remekművek ragyogása örök érvényű tanítást, bennünket is megszólító üzeneteket hordoznak. Érdemes ezért röviden felidézni a hely történetét, amely szótlanul is beszédesen őrzi a kereszténység és a pogányság, a hanyatló Nyugatrómai és a még ezer évig fennálló Keletrómai Birodalom, az ariánus eretnekség és az ortodox katolikus hit találkozásainak, párhuzamainak és konfliktusainak emlékeit. 

A város kikötője, Classis, már Augustus óta a birodalom keleti flottájának hadikikötője volt. A negyedik század végére már hanyatló Rómából Honorius császár 402-ben teszi Ravennába császári székhelyét. Ekkor kezdődött Ravenna első, római fénykora.

A város második virágkora a gót korszak. Az ariánus vallású, gót Theodorik és utódai, 47 évig innen uralkodtak (493-540).

Ravenna harmadik, bizánci fénykora Justinianus császár gótok felett aratott győzelmével kezdődött 540-ben. Ettől kezdve bő 200 évig (751-ig) Ravenna marad a bizánci helytartó, az exarcha székhelye.

A keleti császárság területén ekkor virult az új stílus. Ravenna legnagyobb művészet- és teológiatörténeti értéke az, hogy ezeket az egymást követő művészeti irányzatokat a nyugatrómai birodalom-részben befogadta, s jórészt meg is őrizte. A keletrómai császárság területén az ikonoklaszta korszak képrombolásai, majd a területet elfoglaló képellenes iszlám, a hasonló emlékeket jórészt elpusztította, vagy teljesen átalakította.

A Szent Apollinaris templom egész ikonográfiájának szíve a grandiózus Jézus színeváltozása mozaik. Az apszisba elhelyezett jelenet nem csak lenyűgöző műalkotás, hanem ikon-teológia. Képi nyelven szerkesztett homília. Olyan szemlélődő elmélkedés gyümölcse, amelynek gyökerei az egyházatyák biblia-magyarázatának bölcsességébe nyúlnak. A rendkívüli szintézis lényege Krisztus valóságos istenségének és valóságos emberségének hite. Az igaz hit, amelyet Szent Apollinaris, Ravenna első püspöke hirdetett, és amelyet a gót Theodorik ariánus egyháza aláásott.

A színeváltozás képi ábrázolása viszonylag későn jelenik meg, és ritka az ókeresztény és bizánci hagyományban. A ravennai kikötő templomának színeváltozás mozaikja az evangéliumi epizód első monumentális képe. Abszolút eredeti alkotás. Nem realisztikus, hanem szimbolikus ábrázolás, teológiai és liturgikus szintézis.

A hegyen megdicsőülő Krisztust a drágakövekkel ékesített díszes kereszt (crux gemmata) jelképezi, melynek közepén Jézus gyöngyökkel koszorúzott szent arca látható. Mózes és Illés az ég felhőiben emberként, Péter, Jakab és János a keresztre tekintő bárányként jelennek meg. Urunk színeváltozásában az ég és a föld összeér. A szentek közössége Isten dicséretében egyesül. A földi liturgia már a mennyeiben való részvétel.

Az apszismozaik látomását – fent, középen – az Atya áldó keze teszi teljessé. Az apostolok nemcsak befogadói a látomásnak, de egyúttal egy mély hallás-élményben is részesülnek. Az Atya – szeretett Fiát – Krisztust hirdeti. Ő az élet Igéje: „Őt hallgassátok!” (Mk 9, 7).

A csillagos égbolt közepén álló ékes kereszt krisztológiai hitvallását görög és latin feliratok teszik egyértelművé.  A kereszt fölött a görög IXTYS – hal – akrosztikon látható. A névrejtő szó teljes magyar olvasata: „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó”. A kereszt tövében latinul a SALUS MUNDI - a világ üdvössége - kifejezés található, amely a görög invokációban már felidézett Krisztus-Megváltó hitét erősíti meg.

A kereszt szárai mellett az apokalipszisből ismert Alfa és az Ómega betűket látjuk. Ezek Krisztus, a világ és a történelem Urának misztériumára utalnak: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég. Aki szomjazik, annak ingyen adok inni az élet vizének forrásából. Én leszek az ő Istene, ő pedig az én fiam” (Jel 21,6-7).

A színeváltozás-mozaik ikonográfiai ábrázolása a teológia rövid foglalta: a Krisztus istenségét el nem ismerő ariánusokkal szemben az igaz hit megvallása az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.

A kereszt tövében – az imádkozó testtartásban és liturgikus ruhába öltözve ábrázolt – Szent Apollinaris vértanú püspök ezt a hitet vallja. Az eucharisztikus liturgiában ünnepli a színeváltozás misztériumát. Mellette – tizenkét bárány által szimbolikusan megjelenítve – a ravennai egyház közössége áll.

A mozaik képbe írt hitvallása közel ezerötszáz éve, minden hívő nemzedéket az igaz hitre tanít és ennek misztériumába invitál. A mennyei és a földi liturgiát összekapcsoló eukarisztia titkába, amelyben Krisztus színeváltozásának Tábor hegyi fénye csak a hit szemeivel látható és az Atya szózata csak a Lélek ihlette szeretet hallásával hallható.

A színpompás krédó ikonográfiája nem csak esztétikai és etikai, hanem vallási inspiráció. Buzdítás arra, hogy Isten élő ikonjaivá váljunk. Ösztönzés arra, hogy az egyház eleven építőköveivé legyünk. Érdekes, hogy Krisztus keresztje körül 99 csillag ragyog. Mintha mindnyájunkat titokban arra hívnának, hogy mi legyünk a századik.