Giulio Michelini ferences szerzetes március 7-én, kedden délután tartotta meg a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának negyedik elmélkedését, amelynek témája: ima a Getszemáni kertben és Jézus letartóztatása (Mt 26,36–46).

Az elmélkedésben Giulio Michelini Jézus két imájának összehasonlításából indult ki: a Tábor hegyen, illetve az Olajfák hegyén elmondott imából. A két jelenetben meglepő hasonlóságokkal találkozunk: Jézus egzisztenciális helyzete mindkét esetben nehéz – először azért, mert korábban Péter és a többiek nem értették meg első bejelentését arról, hogy szenvednie kell és meg kell halnia Jeruzsálemben; a második helyen pedig azért, mert előtte adta tudtul, hogy az egyik apostol elárulja majd őt. Mindkét esetben Jézus magához hívja tanítványait, Pétert, Jakabot és Jánost, de ők nem értik egészen, hogy mi történik Mesterükkel. A két esemény között azonban van egy nagy különbség: a Tábor hegyen hallani az Atya hangját, aki vigasztalja Fiát; a Getszemáni kertben viszont nem (bár Lukács evangéliuma azt írja: „Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette”).

Jézus maga fordul az Atyához, és teljességgel elfogadja szent akaratát. Eredeti szándéka szerint az Atya nem Fia halálát, hanem a világ üdvösségét akarta – ahogy Romano Guardini Az Úr (Il Signore) című kötetében írja: „Jézus azért jött el, hogy megváltsa a népét és általa a világot is. Ennek a hitben gyökerező szeretet által kellett volna beteljesednie, de sajnos nem így történt. Az Atyától származó küldetés lényege változatlan maradt, csak más formát öltött.” Az emberek elutasító hozzállása miatt a keserű halál valósult meg, ami a megváltás új formája lett.

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd egy olyan apát állít elénk, aki a fiát küldi el, mondván, „a fiamat csak becsülni fogják” (Mt 21,37). Jézus szavai és személye azonban nem talál befogadásra, így Isten országa más módon valósul meg, és Krisztus a Getszemáni kertben meghívást kap ennek elfogadására: „az emberek készségétől függött, hogy milyen formában valósul meg a megváltás műve. A világ elutasítása nem tette lehetővé, hogy Jézus a béke fejedelme legyen úgy, hogy eljövetelével minden a maga teljességében bontakozzon ki a próféta szavai szerint. Így […] a Messiás lesz az, akire halál vár. Életáldozata a halál áldozatává válik” – olvasható Romano Guardini könyvében.

Giulio Michelini elmélkedése végén kérdéseket fogalmazott meg. Hogyan viszonyulunk embertársunk szenvedéséhez? Nyitott szemmel és lélekkel imádkozunk, vagy elalszunk, mint a tanítványok? Isten akaratát önkényes parancsként értelmezzük, amit teljesíteni kell, vagy meglátjuk benne a mindenki javát szolgáló szent akaratot? Végül, abból a feltételezésből kiindulva, hogy Isten üdvösségre vonatkozó elhatározása változatlan, elfogadjuk-e, hogy az üdvösség konkrét megvalósulási formája feltételekhez kötött, mert Isten mindenhatósága az értelmes teremtmény szabad akaratának tiszteletben tartásával valósul meg? Ha Maga Isten meggondolhatja magát, és – ahogy Jónás könyvében áll (Jón 3,10) – megbánhatja a rosszat, amivel fenyegette Ninive lakóit, akkor az Egyház nem teheti meg, hogy ne változzon meg maga is – zárta negyedik elmélkedését Giulio Michelini a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatán.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír