Katolikus hitvallás
(P. Jánossy Béla (1883-1945))
Hitet teszek hitemről tiszta szóval,
Ahogy lelkemből felharsanva szólal,
Hadd gúnyoljanak a hitetlenek,
De eszméljen, ki gyáva, langy-meleg!
Hiába jelszó, elvek, tudomány,
A lélek vagy keresztény vagy pogány!
Itt nincs ma szükség gyáva langy-melegre,
Ma forró szemmel nézni kell keletre,
Hol Betlehemnek csillaga ragyog!
– Katolikus vagyok!
Adott a Krisztus egy-igaz hitet
És erre új világot épített.
Polgár vagyok ez új világban én,
Derű orcámon, két szemembe fény!
Szabad vagyok és szállok, mint a sas,
Nekem nincsen mély és nincsen magas.
Örökké friss dal engem itt fogad,
S lelkem issza a zengő titkokat:
Igazak, szentek, mélyek és nagyok!
– Katolikus vagyok!
E hit meg nem dől, meg nem tántorog
Nem változtatják népek és korok,
Mit örök jelként a lelkembe oltott,
Tisztán megőrzöm, mint az anyacsókot!
Föld meginoghat, ég is mennydöröghet,
Poklok kapuja dönghet, düböröghet,
Nyugat pernyézhet, lángolhat Kelet:
A kereszt ott áll a világ felett,
Mely nála nélkül jégheggyé fagyott!
– Katolikus vagyok!
Örökké gyászol, ki örökké temet,
Én nem temetem élő hitemet,
S nem gyászolom, mi diadalmas élet,
De arra esküszöm és annak élek!
Támadnak érte? – Támadták a sziklát.
Gyaláznak érte? – Eltűröm a szitkát.
Gyötörnek érte? – Szebb erényem lesz-e?
Megölnek érte? – Vonjanak keresztre,
Büszkén megyek és bátran meghalok!
– Katolikus vagyok!
Kommentáld!