2021. december 29. 

AZ EGYSÉG FELÉ VEZETŐ ÚTON

820 Az egységről, melyet "Krisztus kezdettől fogva Egyházának ajándékozott, hisszük, hogy a katolikus Egyházban elveszíthetetlenül létezik, és reméljük, hogy a világ végezetéig napról napra gyarapszik". [283] Jóllehet Egyházának Krisztus az egység ajándékát mindig nyújtja, az Egyháznak mindig imádkoznia és dolgoznia kell a megőrzéséért, hogy a Krisztus által akart egységet megtartsa, erősítse és tökéletessé tegye. Ezért kéri maga Jézus szenvedése órájában és szüntelenül az Atyát tanítványai egységéért: "(...) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is egyek mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem" (Jn 17,21). Az összes keresztények egységére irányuló vágy Krisztus ajándéka és a Szentlélek hívása. [284]

821 Hogy e hívásnak jól meg tudjunk felelni, szükségünk van:

• az Egyház állandó megújulására, egyre nagyobb hűséggel hivatásához. E megújulás az ökumenikus mozgalom mozgatóereje; [285]
• a szív megtérésére, hogy törekedjünk az evangéliumnak megfelelő tiszta életre, [286] a megosztottságot ugyanis a tagok Krisztus ajándékai iránti hűtlensége okozza;
• a közös imádságra, mert "a szívbéli megtérést és életszentséget a keresztények egységéért mondott magán- és nyilvános könyörgésekkel együtt az egész ökumenikus mozgalom lelkének kell tekinteni, és jogosan nevezhető lelki ökumenizmusnak is"; [287]
• egymás testvéri megismerésére; [288]
• a hívek és különösen a papok ökumenikus képzésére; [289]
• a teológusok közti párbeszédre és a különböző egyházak és közösségek keresztényei közti találkozásokra; [290]
• a keresztények közötti együttműködésre az emberek szolgálatának különféle területein. [291]

822 "Az egység helyreállításának gondja az egész Egyházra, mind a hívekre, mind a pásztorokra tartozik." [292] De annak is tudatában kell lennünk, "hogy a keresztényeket Krisztus egy és egyetlen Egyházának egységében összebékítő szent célkitűzés meghaladja az emberi erőket és képességeket". Ezért vetjük minden reményünket "Krisztusnak az Egyházért mondott imádságába, az Atyának irántunk való szeretetébe és a Szentlélek erejébe". [293]

II. Az Egyház szent

823 "A hit tárgya, hogy az Egyház (...) fogyatkozhatatlanul szent. Krisztus ugyanis, az Isten Fia, akit az Atyával és a Szentlélekkel »egyedül szentnek« ünneplünk, az Egyházat menyasszonyaként szerette, önmagát adva érte, hogy megszentelje, saját testeként kapcsolta magához, és elárasztotta Szent Lelkének ajándékával Isten dicsőségére." [294] Az Egyház ezért "Isten szent népe", [295] és tagjait "szentnek" nevezik. [296]

824 Krisztus a vele egyesült Egyházat megszenteli; Tőle és Benne az Egyház megszentelővé válik: az emberek megszentelésére Krisztusban és Isten dicsőítésére "mint célra irányul az Egyház minden tevékenysége". [297] Az Egyházban le van téve "az üdvösség eszközeinek egész teljessége". [298] Benne "Isten kegyelme által elnyerjük az életszentséget". [299]

825 "Az Egyházat már a földön igazi, bár még nem tökéletes szentség ékesíti." [300] Tagjaiban még el kell érnie a tökéletes életszentséget: "Ily sok és ennyire üdvösséges segítség birtokában a Krisztus-hívők, bármely állapotban éljenek is, az Úrtól arra kapnak meghívást, hogy ki-ki a maga útján olyan tökéletesen szent legyen, amilyen tökéletes maga az Atya". [301]

826 A szeretet annak a szentségnek a lelke, amelyre mindnyájan meghívást kapnak: a szeretet "irányítja, formálja és célba viszi a megszentelés minden eszközét": [302]

"Megértettem, hogy az Egyházból, ha különböző tagokból álló test, nem hiányozhat a legfontosabb és legnemesebb tag; megértettem, hogy az Egyháznak van Szíve, és ez a Szív szeretettől lángol. Megértettem, hogy egyedül a szeretet teszi, hogy az Egyház tagjai tevékenykednek, s ha a szeretet kihalna, az Apostolok abbahagynák az evangélium hirdetését, és a vértanúk nem ontanák vérüket. (...) Megértettem, hogy a szeretet magába zárja az összes hivatást; hogy a szeretet minden, s magába foglal minden időt és minden helyet, (...) egyszóval, hogy a szeretet örök." [303]

827 "Amíg Krisztus »szent, ártatlan, szeplőtelen«, bűnt nem ismert, és csak azért jött, hogy a nép bűneit kiengesztelje, addig a bűnösöket is magában foglaló Egyház egyszerre szent és mindig tisztulásra szorul, ezért szüntelenül a bűnbánat és a megújulás útját járja." [304] Az Egyház minden tagjának, a fölszentelt szolgákat is beleértve, meg kell vallaniuk, hogy bűnösök. [305] A bűn konkolya az idők végezetéig mindnyájukban növekszik az Evangélium jó búzája között. [306] Az Egyház tehát összegyűjti azokat, akiket megragadott Krisztus üdvössége, de még a megszentelődés útján vannak:

Az Egyház "tehát szent, jóllehet tagjai között vannak bűnösök is; mert nincs más élete, mint a kegyelemé; ha ezzel táplálkoznak, tagjai megszentelődnek, ha eltávolodnak tőle, bűnöket és a lélek szennyét vonják magukra, amik akadályozzák az Egyház szentségének sugárzását. Ezért az Egyház szenved és bűnbánatot tart ezekért az ártalmakért, és hatalma van arra, hogy Krisztus vérével és a Szentlélek ajándékával gyermekeit kiszabadítsa belőlük." [307]

828 Az Egyház egyes híveket kanonizálva, szentté avatva, azaz ünnepélyesen kinyilvánítva, hogy hősiesen gyakorolták az erényeket és Isten kegyelméhez hűségben éltek, elismeri a szentség benne élő Lelkének hatalmát, és erősíti a hívők reményét azáltal, hogy a szentekben példaképeket és közbenjárót ad nekik. [308] "A legnehezebb körülmények közepette is végig az Egyház történelmén mindig a szent férfiak és nők voltak a megújulás forrásai és kezdeményezői." [309] "Az Egyház szentsége kétségtelenül apostoli munkásságának és missziós lendületének titokzatos forrása és tévedhetetlen mértéke." [310]

829 "Míg azonban az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, s ezért ránc és szeplő nélkül való, a Krisztus-hívők még arra törekszenek, hogy legyőzvén a bűnt, növekedjenek az életszentségben; ezért szemüket Máriára emelik": [311] őbenne az Egyház már egészen szent.