IV. Az Egyház apostoli

857 Az Egyház apostoli, mert az apostolokra alapszik, mégpedig három értelemben:

"Mert nyájadat, örök Pásztorunk, magára nem hagyod, hanem szent Apostolaid által mindvégig őrzöd és óvod, hogy azok kormányozzák hívő népedet, akik rendelésedből állnak nyájad élén Fiad helyett mint pásztorok."

AZ APOSTOLOK KÜLDETÉSE

858 Jézust az Atya küldötte. Szolgálatának kezdetétől fogva "magához hívta azokat, akiket Ő maga akart (...). És megalkotta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket prédikálni" (Mk 3,13-14). Ettől kezdve ők az Ő "küldöttei" (a görög aposztoloi szó ezt jelenti). Ő bennük hajtja végre saját küldetését: "Miként engem küldött az Atya, én is küldelek titeket" (Jn 20,21). Szolgálatuk tehát az Ő küldetésének folytatása: "Aki titeket befogad, engem fogad be" - mondja Ő maga a Tizenkettőnek (Mt 10,40).

859 Jézus az Atyától kapott küldetéséhez társítja őket: miként "a Fiú semmit sem tehet önmagától" (Jn 5,19.30), hanem mindent az Atyától kap, aki Őt küldte, úgy azok, akiket Jézus küld, semmit sem tehetnek Nélküle, akitől a missziós parancsot és a teljesítéséhez szükséges hatalmat kapják. Krisztus apostolai tehát tudják, hogy Isten tette őket alkalmassá arra, hogy "az új Szövetség szolgái" (2Kor 3,6), "Isten szolgái" (2Kor 6,4) legyenek, "Krisztus követségében" (2Kor 5,20) járjanak el mint "Krisztus szolgái és Isten misztériumainak gondnokai" (1Kor 4,1).

860 Az apostolok feladatában van egy mozzanat, mely átadhatatlan: tudniillik, hogy az Úr föltámadásának tanúi és az Egyház alapjai. Ugyanakkor feladatuknak van egy maradandó mozzanata is. Krisztus megígérte nekik, hogy velük marad az idők végéig. "Ez az isteni küldetés, melyet Krisztus bízott az apostolokra, a világ végéig fog tartani, mert az evangélium, melyet nekik kell továbbadniuk, minden időkre az Egyház egész életének alapja. Ezért az Apostolok (...) utódok rendeléséről gondoskodtak."

A PÜSPÖKÖK AZ APOSTOLOK UTÓDAI

861 "Hogy a rájuk bízott küldetés haláluk után is folytatódjék, közvetlen munkatársaikat szinte végrendeletként megbízták azzal, hogy vigyék tovább és szilárdítsák meg a tőlük megkezdett művet; megparancsolván nekik, hogy ügyeljenek az egész nyájra, melyben a Szentlélek állította őket Isten Egyházának pásztorául. Így tehát ilyen férfiakat állítottak, és a továbbiakra nézve úgy rendelkeztek, hogy ha ezek meghalnak, szolgálatukat más kipróbált férfiak kapják meg."

862 "Miként megmarad az a hivatal, melyet az Úr egyedül Péternek, az első apostolnak adott, s melyet át kellett adnia utódainak, úgy megmarad az Apostolok egyházkormányzati hivatala is, melyet a püspökök szent rendjének kell állandóan gyakorolnia." Ezért tanítja az Egyház, hogy "a püspökök isteni intézkedés folytán léptek az Apostolok helyébe mint az Egyház pásztorai, akiket ha valaki hallgat, Krisztust hallgatja, aki pedig őket megveti, Krisztust veti meg és azt, aki Krisztust küldte".

APOSTOLKODÁS

863 Az egész Egyház apostoli, amennyiben Péter és az Apostolok utódain keresztül hit- és életközösségben marad eredetével. Az egész Egyház apostoli, amennyiben az egész világra "küldetik"; az Egyház minden tagja, különböző módokon ugyan, de részesedik ebben a küldetésben. "A keresztény hivatás ugyanis természete szerint hivatás az apostolkodásra is." "Apostolkodásnak" nevezzük "a titokzatos test minden tevékenységét", mely arra irányul, "hogy Krisztus országát a földön mindenütt" terjessze.

864 "Mivel az Atyától küldött Krisztus az Egyház egész apostolkodásának forrása és kiindulópontja, nyilvánvaló, hogy az apostolkodásának termékenysége", mind a fölszentelt szolgáké, mind a világi hívőké, "Krisztussal való eleven kapcsolatuktól függ". A hivatásoknak, az idő jeleinek, a Szentlélek változatos ajándékainak megfelelően az apostolkodás a legkülönbözőbb formákat ölti. Ám mindig a szeretet, melyet főleg az Eucharisztiából merítünk, "az apostolkodás lelke".

865 Az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli legmélyebb és végső lényegében, mert benne már létezik és az idők végén be fog teljesedni "a mennyek országa", "Isten országa"; amely Krisztus személyében eljött, és azok szívében, akik az Ő testének tagjai lettek, titokzatos módon növekszik a teljes eszkatologikus kinyilvánulásáig. Akkor minden ember, akit Ő megváltott, aki "őbenne szent és szeplőtelen lett Isten előtt a szeretetben", összegyűlik mint Isten egyetlen népe, "a Bárány Menyasszonya", "az Istentől, a mennyből alászálló szent város, melyet Isten ragyogása tölt be"; "és a város falának tizenkét alapköve van; rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve" (Jel 21,14).

Összefoglalás

866 Az Egyház egy: egy Ura van, egy hitet vall, egy keresztségből születik, egyetlen testet alkot, melyet egy lélek éltet az egyetlen reményben, melynek beteljesedésekor megszűnik minden megosztottság.

867 Az Egyház szent: szerzője a legszentebb Isten; a jegyese Krisztus, aki önmagát adta oda, hogy megszentelje Őt; a szentség lelke élteti. Jóllehet bűnösöket foglal magába, Ő maga a bűnösökből bűntelenné lett. A szentekben ragyog föl szentsége; Máriában az Egyház már teljesen szent.

868 Az Egyház katolikus: a hit teljességét hirdeti; hordozza és kiszolgáltatja az üdvösség eszközeinek teljességét; minden néphez küldetik; minden emberre irányul; átfog minden időt; "természete szerint misszionárius".

869 Az Egyház apostoli: maradandó alapokra épült, a Bárány tizenkét Apostolára; lerombolhatatlan; tévedhetetlenül megmarad az igazságban; Krisztus kormányozza Péter és a többi Apostol által, akik jelen vannak utódaikban, a Pápában és a Püspökök kollégiumában.

870 "Krisztus egyetlen Egyháza, melyet a Hiszekegyben egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak vallunk, (...) a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban létezik, jóllehet szervezetén kívül is megtalálható az igazságnak és a megszentelésnek több eleme." [392]