AMEN
1061 Mint a Szentírás utolsó könyve, [655] a Credo is a héber "Amen" szóval végződik. E szó gyakran megtalálható az Újszövetség imádságainak végén. Ugyanígy az Egyház imádságait "Amen"-nel zárja.
1062 A héber "Amen" ugyanabból a gyökből származik, mint a "hinni" szó. E szógyök szilárdságot, megbízhatóságot, hűséget fejez ki. Így érthető, hogy miért állítható az "Amen" Isten irántunk való hűségéről és a mi belé vetett bizalmunkról egyaránt.
1063 Izajás jövendölésében található az "igazság Istene", szó szerint "az Amen Istene" kifejezés, azaz Isten hűséges ígéreteihez: "Mindaz, aki áldást mond magára a földön, az Amen Istenében mond áldást magára" (Iz 65,16). A mi Urunk gyakran használta az "Amen" szót, [656] olykor megkettőzve, [657] hogy hangsúlyozza tanítása megbízhatóságát és saját, Isten igazságán alapuló tekintélyét.
1064 A hitvallás végső "Amen"-ja megismétli és megerősíti annak első szavát: "Hiszek". Hinni azt jelenti, hogy "Amen"-t mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség "Amen-"ja. A mindennapok keresztény élete tehát "Amen" lesz keresztségi hitvallásunk "hiszek"-jére.
"Hitvallásod legyen számodra olyan, mint a tükör. Szemléld magadat benne, hogy lássad, valóban hiszed-e azt, amiről mondod, hogy hiszed. És örvendezz minden nap a hitedben." [658]
1065 Jézus Krisztus maga az "Amen" (Jel 3,14). Ő az Atya irántunk való szeretetének végső "Amen"-je; Ő átveszi és tökéletessé teszi a mi Atyának mondott "Amen"-ünket: "Ahány ígérete csak van Istennek, az Őbenne »Van«; ezért hangzik Általa ajkunkon az »Amen« Isten dicsőségére" (2Kor 1,20):
"Őáltala, Ővele és Őbenne
a tiéd, mindenható Atyaisten
a Szentlélekkel egységben
minden tisztelet és dicsőség
mindörökkön örökké. Amen."
[659
Kommentáld!