Összefoglalás

1051 Az egyes emberek halhatatlan lelkükben haláluk pillanatában, a különítéletben megkapják örök fizetségüket Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája.

1052 "Hisszük, hogy mindazok lelke, akik Krisztus kegyelmében halnak meg (...), Isten népét alkotják túl a halálon, a halál véglegesen le lesz győzve a föltámadás napján, mikor e lelkek újból egyesülnek testükkel." [650]

1053 "Hisszük, hogy azok lelkének sokasága, akik Jézussal és Máriával együtt vannak a Paradicsomban, alkotja a mennyei Egyházat, ahol ezek a lelkek örök boldogságot élvezvén, látják Istent úgy, amint van, és különböző fokon ugyan, de a szent angyalokkal együtt részük van a dolgok isteni kormányzásában, amelyet a megdicsőült Krisztus gyakorol, amikor közbenjárnak értünk és testvéri segítséggel nagyon támogatják gyöngeségünket." [651]

1054 Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

1055 A "szentek közössége" miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, és közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent eucharisztikus áldozatot.

1056 Az Egyház Krisztus példáját követve figyelmezteti a hívőket az örök halál szomorú és gyászos valóságára, [652] amit "pokolnak" is nevezünk.

1057 A pokol fő büntetése örökre elszakítottság Istentől, akiben az ember egyedül találhatja meg az életet és a boldogságot, amelyre teremtve lett, s amelyre vágyik.

1058 Az Egyház imádkozik, hogy senki el ne veszejtse önmagát: "Uram, (...) ne engedd, hogy valaha elszakadjak tőled". [653] Ha igaz, hogy senki sem üdvözítheti önmagát, az is igaz, hogy Isten "minden embert üdvözíteni akar" (1Tim 2,4), és Nála "minden lehetséges" (Mt 19,26).

1059 "A szent római Egyház erősen hiszi és szilárdan állítja, hogy (...) az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjon cselekedeteiről." [654]

1060 Isten Országa az idők végén fogja elérni a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal, és a világmindenség is átalakul. Akkor Isten lesz "minden mindenben" (1Kor 15,28) az örök életben.