Összefoglalás

934 "Az Egyházban a Krisztus-hívők között isteni rendelés folytán vannak szent szolgálatot teljesítő személyek, akiket a jogban klerikusoknak is nevezünk; a többieket pedig világiaknak is hívjuk." E két csoport mindegyikében vannak olyan Krisztus-hívők, akik az evangéliumi tanácsokra tett fogadalommal Istennek szentelik magukat és az Egyház küldetésének javára vannak.

935 Krisztus a hit hirdetésére és Országának megszilárdítására küldi Apostolait és azok utódait. Saját küldetésének részesévé teszi őket. Tőle kapják a hatalmat arra, hogy az Ő személyében cselekedjenek.

936 Az Úr Péterből alkotta meg Egyháza látható alakját. Átadta neki az Egyház kulcsait. A római Egyház püspöke, Péter utóda "a Püspökök kollégiumának feje, Krisztus helytartója és itt a földön az egyetemes Egyház pásztora".

937 A római Pápa "isteni rendelkezés alapján legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes hatalommal bír a lelkek gondozásában.

938 A Püspökök, akiket a Szentlélek állít, az Apostolok utódai. "Egyenként látható elvei és alapjai az egységnek saját részegyházaikban."

939 A Püspökök feladata - a papok és diákonusok munkatársi segítségével - a hit hiteles hirdetése, az istentisztelet, főként az Eucharisztia bemutatása és egyházuk igaz pásztorként való kormányzása. Feladatukhoz tartozik az is, hogy a római Pápa alatt az összes egyház gondját viseljék.

940 Mivel a világiak állapotára az jellemző, hogy "a világban és világi tevékenységek közepette élnek, Isten arra hívja őket, hogy buzgó keresztény lelkülettel kovászként végezzék a világban apostolkodásukat."

941 A világi hívők részesednek Krisztus papságában: egyre inkább egyesülve Ővele, a keresztség és a bérmálás kegyelmét az élet mindenfajta - személyes, családi, társadalmi és egyházi - helyzetében kibontakoztatják, és teljesítik a minden megkereszteltet életszentségre szólító meghívást.

942 A világi hívők prófétai küldetésüknél fogva "arra is hivatottak, hogy az emberi élet minden helyzetében Krisztus tanúi legyenek".

943 A világi hívők királyi küldetésüknél fogva önmegtagadásuk és életszentségük által meg tudják szüntetni a bűn uralmát önmagukban és a világban.

944 Az Istennek szentelt élet sajátos jellemzője a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsaira tett nyilvános fogadalom az Egyház által elismert állandó életállapotban.

945 A mindenekfölött szeretett Istennek átadva magát az, akit a keresztség már Istennek szentelt, így bensőségesebben adatik át az isteni szolgálatra és az Egyház javára.