A HÚSVÉTI MISZTÉRIUM SZENTSÉGI ÜNNEPLÉSE

1135 A liturgikus katekézis elsősorban a szentségi üdvrend ismeretét foglalja magában (első fejezet). Ebben a megvilágításban derül ki ünneplésének újszerűsége. Ebben a fejezetben tehát az Egyház szentségeinek ünnepléséről lesz szó. Bemutatjuk azt, ami a hét szentség ünneplésében az összes liturgikus hagyományban közös. Az egyes szentségek sajátosságait később magyarázzuk. A szentségek ünneplésének ez az alapvető katekézise választ fog adni azokra az alapvető kérdésekre, melyek a hívőkben vele kapcsolatban fölmerülnek:

• Ki ünnepli a liturgiát?
• Hogyan ünnepeljük?
• Mikor ünnepeljük?
• Hol ünnepeljük?

1. CikkelyAZ EGYHÁZ LITURGIÁJÁNAK ÜNNEPLÉSEI. Ki ünnepli a liturgiát?

1136 A liturgia az egész Krisztus "cselekménye". Akik a liturgiát a jeleken túl ünneplik, azok már a mennyei liturgiában vannak, ahol az ünneplés tökéletes közösség és ünnep.

A MENNYEI LITURGIA VÉGZŐI

1137 Szent János Apokalipszise, melyet az Egyház liturgiájában olvasunk, elsősorban kinyilatkoztatja nekünk az égben fölállított trónust; és a trónon ülőt: [1] "az Urat" (Iz 6,1). [2] Azután "az ott álló, mintegy megölt Bárányt" (Jel 5,6): [3] a megfeszített és föltámadt Krisztust, az igazi sátor egyetlen Főpapját, [4] Őt, aki "áldozó és áldozat, elfogadó és ajándékozott". [5] Végül "az élő víz folyóját, (...) mely kristálytisztán fakad Isten és a Bárány trónjából" (Jel 22,1), s amely a Szentlélek egyik legszebb szimbóluma. [6]

1138 A Krisztusban "újra összefoglaltak" részt vesznek Isten dicsőítésének szolgálatában és tervének megvalósításában: az égi hatalmasságok, [7] az egész teremtés (a négy élőlény), az ó és új Szövetség szolgái (a huszonnégy vén), Isten új népe (a száznegyvennégyezer, [8] főként az "Isten Igéje miatt" vértanúkká lettek Jel 6,9) és Isten szentséges Anyja (az Asszony; [9] a Bárány Menyasszonya [10] ), és végül "egy hatalmas sereg minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, akiket megszámlálni senki sem tudott" (Jel 7,9).

1139 Ebben az örök liturgiában részesít minket a Szentlélek és az Egyház, amikor a szentségekben az üdvösség misztériumát ünnepeljük.

A SZENTSÉGI LITURGIA VÉGZŐI

1140 Az egész közösség, Krisztusnak a Fejével egyesült teste ünnepel. "A liturgikus cselekmények nem magáncselekmények, hanem az Egyház, »az egység szakramentuma«, tudniillik a püspökök vezetése alatt egyesült és rendezett szent nép ünneplései. Ezért a liturgikus cselekmények az Egyház egyetemes misztikus testéhez tartoznak, azt teszik láthatóvá és reá hatnak; az egyes tagokat azonban állapotuk, szolgálataik és tényleges részesedésük szerint különböző módokon érintik." [11] Emiatt is: "valahányszor egy szertartás a maga természete szerint azt igényli, hogy közösen, a hívek nagyszámú és tevékeny részvételével végezzék, ezt a lehetőségek szerint előnyben kell részesíteni az egyéni és magánjellegű végzéssel szemben". [12]

1141 Az ünneplő gyülekezet megkereszteltek közössége, akik "az újjászületés és a Szentlélek kenete által lelki házzá és szent papsággá szenteltetnek, hogy a keresztény ember minden cselekedete által lelki áldozatokat ajánljanak föl". [13] Ez az "általános papság" Krisztusnak, az egyetlen papnak a papsága, amelyben minden tagja részesül. [14]

"Az Anyaszentegyház nagyon kívánja, hogy az összes híveket vezessék rá a liturgikus ünneplésen való teljes, tudatos és tevékeny részvételre, melyet magának a liturgiának a természete követel, s melyre a keresztény nép mint »választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép« (1Pt 2,9) [15] a keresztségből eredően jogosult és kötelezett." [16]

1142 De "nem minden tagnak ugyanaz a szerepe" (Róm 12,4). Egyes tagok az Egyházban és az Egyház által Istentől a közösség különleges szolgálatára kapnak meghívást. Ezeket a szolgákat kiválasztják és az egyházi rend szentségével fölszentelik. A Szentlélek így teszi alkalmassá őket arra, hogy Krisztusnak, a Főnek a személyében cselekedjenek az Egyház minden tagjának szolgálatára. [17] A fölszentelt szolga ugyanakkor Krisztusnak, a Papnak ikonja, `képmása'. Mert az Eucharisztiában mutatkozik meg teljesen az Egyház szakramentuma, az Eucharisztia vezetésében pedig megjelenik elsősorban a püspök szolgálata, és vele közösségben a papok és diákonusok szolgálata.

1143 A hívők általános papsága feladatainak ellátására más részleges szolgálatok is vannak, melyekre egyházi renddel nem szentelnek fől, s melyek teendőit a liturgikus hagyományok és lelkipásztori igények szerint a püspökök határozzák meg. "A ministránsok, a lektorok, a kommentátorok és a templomi énekkar tagjai is valóban liturgikus szolgálatot végeznek" . [18]

1144 Így a szentségek ünneplésekor az egész jelenlévő közösség "leiturgosz", mindenki a maga feladatának megfelelően, de a "Lélek egységében", aki mindenkiben működik. "A liturgikus cselekményekben mindenki, akár fölszentelt szolga, akár hívő, amikor feladatát végzi, csak azt, de azt teljesen tegye, ami a dolog természetéből és a liturgikus szabályokból fakadóan rá tartozik". [19]