A HÚSVÉTI MISZTÉRIUM AZ EGYHÁZ SZENTSÉGEIBEN

1113 Az Egyház egész liturgikus élete az eucharisztikus áldozat és a szentségek körül forog. [24] Az Egyházban hét szentség van: a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a bűnbánat szentsége, a betegek kenete, az egyházi rend és a házasság. [25] Ebben a cikkelyben arról lesz szó, ami a hét szentségben hittani szempontból közös. Ami ünneplésük szempontjából közös bennük, azt e rész második fejezetében tárgyaljuk, ami pedig a szentségeknek sajátja, azt a második szakaszban mondjuk el.

I. Krisztus szentségei

1114 "A Szentírás tanításához, az apostoli hagyományokhoz (...) és az Atyák egyöntetű tanításához kapcsolódva" [26] valljuk, hogy "az új Szövetség valamennyi szentségét a mi Urunk Jézus Krisztus alapította". [27]

1115 Már Jézus rejtett életének és nyilvános működésének szavai és tettei is üdvösségszerzők voltak. Elővételezték húsvéti misztériumának erejét. Hirdették és előkészítették azt, amit majd adni fog Egyházának, amikor minden beteljesedik. Krisztus életének misztériumai alapozzák meg mindazt, amit most Egyháza szolgái által a szentségekben kiszolgáltat, mert "ami Üdvözítőnkben látható volt, átment a szentségekbe". [28]

1116 Az "erők, amelyek kimentek" a mindig élő és éltető Krisztus Testéből [29] -azaz az Ő testében, az Egyházban működő Szentlélek cselekményei- : a szentségek, "Isten nagy művei" az új és örök szövetségben.

II. Az Egyház szentségei

1117 Az Egyház a Lélek által, aki Őt "bevezeti a teljes igazságba" (Jn 16,13), lassanként ismerte meg e Krisztustól kapott kincset, és határozta meg pontosabban "kiszolgáltatását", hasonlóan ahhoz, ahogy Isten misztériumainak hűséges gondnokaként [30] a Szentírás kánonja és a hit tanítása tekintetében tette. Így az Egyház az évszázadok folyamán fölismerte, hogy liturgikus ünneplései között van hét, melyek a szó sajátos értelmében az Úr által alapított szentségek.

1118 A szentségek ebben a kettős értelemben az "Egyházéi": az övé "általa" és "érte". Az "Egyház által" vannak, mert ő maga Krisztus cselekvésének szentsége, aki a Szentlélek küldése által működik benne. És az "Egyházért" vannak, mert olyan "szentségek, (...) melyekkel épül", [31] tudniillik melyek, főként az Eucharisztiában, kinyilvánítják és közlik az emberekkel a Háromszemélyű Egy Szeretet-Isten közösségének misztériumát.

1119 A Fő-Krisztussal "egyetlen misztikus személyt" [32] alkotó Egyház a szentségekben mint "szervesen fölépített" és "papi közösség" cselekszik: [33] a keresztség és a bérmálás által lesz alkalmas a papi nép arra, hogy a liturgiát ünnepelje; másrészt egyes hívőket az egyházi rend szentségével kiemelve "arra rendelnek, hogy az Egyházat Isten igéjével és kegyelmével Krisztus nevében legeltessék". [34]

1120 A fölszentelt szolgálat, vagyis a "szolgálati papság" [35] a keresztségi papság szolgálatában áll. Ez biztosítja, hogy a szentségekben a Szentlélek által valóban Krisztus cselekszik az Egyház javára. Az Atya által az Ő megtestesült Fiára bízott üdvözítő küldetést az Apostolok s általuk az ő utódaik kapták: megkapják Jézus Szent Lelkét, hogy az Ő nevében és személyében tudjanak cselekedni. [36] Így a fölszentelt szolgálat szentségi kötelék, mely a liturgikus cselekményt összeköti azzal, amit az apostolok mondtak és tettek; és általuk azzal, amit Krisztus, a szentségek forrása és alapja mondott és tett.

1121 Három szentség: a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend a kegyelmen kívül szentségi karaktert vagy "pecsétet" hoz magával, mely által a keresztény ember részesedik Krisztus papságában, s állapotának és feladatainak megfelelően az Egyház részévé lesz. Ez a Szentlélek által megvalósított, Krisztussal és az Egyházzal való hasonlóság eltörölhetetlen; [37] örökre megmarad a keresztény emberben mint pozitív fölkészültség a kegyelemre, mint az isteni segítség ígérete és biztosítéka, s mint meghívás az istentiszteletre és az Egyház szolgálatára. Következésképpen e szentségek soha meg nem ismételhetők.