A HIT - AZ ÖRÖK ÉLET KEZDETE

163 A hitnek köszönhető, hogy a boldogító látás örömét és világosságát - ami földi zarándoklásunk célja - szinte előre ízleljük. Akkor majd "színről színre" fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), "úgy, amint van" (1Jn 3,2). A hit tehát az örök élet kezdete.

"Az ígéretekben számunkra tartogatott javak, melyeknek élvezetét a hit által reméljük, szinte már jelen vannak, amikor a kegyelmet mintegy tükörben szemléljük."

164 Most azonban "a hit által (...) járunk, és nem a szemléléssel" (2Kor 5,7), és Istent "tükör által, homályosan (...), tökéletlenül" (1Kor 13,12) ismerjük meg. Jóllehet a hit világos amiatt, akiben hisz, a hívő élet gyakran elhomályosul. A hit nagyon kemény próbának lehet kitéve. A világ, amiben élünk, úgy tűnik, gyakran nagyon távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket. A rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszik az örömhírnek. Mindezek meg tudják ingatni a hitet, és kísértéssé válhatnak számára.

165 Ilyenkor a hit tanúihoz kell fordulnunk: Ábrahámhoz, "aki a remény ellenére reménykedve hitt" (Róm 4,18); Szűz Máriához, "aki a hit zarándokútján" Fia szenvedésében részesedve egészen "a hit éjszakájáig" és az Ő sírjának éjszakájáig jutott; és a hit sok más tanújához: "Mi, akiket a tanúknak ilyen felhője vesz körül, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra." (Zsid 12,1-2)

2. Cikkely: HISZÜNK

166 A hit személyes cselekedet: az ember szabad válasza az önmagát kinyilatkoztató Isten kezdeményezésére. A hit azonban nem magányos aktus. Senki sem képes egyedül hinni, mint ahogy egyedül élni sem képes. Senki sem önmagának adja a hitet, mint ahogy az életet sem adja önmagának. A hívő másoktól kapta a hitet; tovább kell adnia másoknak. Jézus és az emberek iránti szeretetünk sürget, hogy beszéljünk a hitünkről másoknak. Minden hívő egy láncszem a hívők nagy láncában. Nem tudok hinni, ha nem hat át mások hite, és hitemmel nem hatom át mások hitét.

167 A "hiszek" az Egyház hite, ahogyan azt minden hívő, főként a kereszteléskor személyesen megvallja. A "hiszünk" az Egyház hite, ahogyan azt a zsinatra egybegyűlt püspökök, vagy általánosabban, a liturgiára összegyűlt hívők vallják. A "Hiszek" az Egyház is, a mi Anyánk, aki hitével Istennek válaszol és tanítja nekünk: "hiszek", "hiszünk".

I. "Tekints, Urunk, Egyházad hitére"

168 Elsősorban az Egyház az, mely hisz és hordozza, táplálja, támogatja hitemet. Elsősorban az Egyház az, mely az Urat mindenütt megvallja ("Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte"- énekeljük a Te Deum-ban), s vele és benne jutunk mi is odáig, hogy ugyanúgy valljuk: "Hiszek", "hiszünk". Az Egyház által kapjuk a keresztségben a hitet és az új életet Krisztusban. A Római szertartásban a keresztelő azt kérdezi a keresztelendőtől: "Mit kérsz Isten Egyházától?" A válasz így hangzik: "Hitet." - "Mit ad neked a hit?" - "Örök életet."

169 Az üdvösség egyedül Istentől jön; mivel azonban a hit életét az Egyház által kapjuk, ő a mi Anyánk: "Mi hisszük az Egyházat mint újjászülő anyánkat, és nem az Egyházban hiszünk, mintha ő lenne üdvösségünk szerzője". Mint anyánk hitünk nevelője is.

II. A hit nyelve

170 Mi nem nyelvi formulákban hiszünk, hanem azokban a valóságokban, melyeket kifejeznek, s melyek a hit révén "megérinthetővé" válnak számunkra. "A hívő (hitének) aktusa nem a kimondhatóra, hanem a (kimondott) dologra irányul." Mégis e valóságokhoz a hit formulái segítségével közeledünk. Ezek teszik lehetővé, hogy a hitet kifejezzük és továbbadjuk, közösségben ünnepeljük, magunkévá tegyük és egyre inkább belőle éljünk.

171 Az Egyház mint az "igazság oszlopa és boltozata" (1Tim 3,15) a szenteknek egyszer átadott hitet hűségesen őrzi. Őrzi Krisztus szavainak emlékezetét, és az apostolok hitvallását nemzedékről nemzedékre továbbadja. Mint az anya, aki beszélni és ezáltal megérteni és közösségben élni tanítja gyermekeit, tanítja nekünk az Egyház, a mi Anyánk a hit nyelvét, hogy bevezessen a hit megértésébe és életébe.