Összefoglalás

315 Isten a világ és az ember teremtésében adta első és egyetemes tanújelét mindenható szeretetének és bölcsességének; "jóakaratú tervének" első üzenetét, mely a Krisztusban való új teremtésben éri el célját.

316 Jóllehet a teremtés művét elsődlegesen az Atyának tulajdonítjuk, hasonlóképpen hitigazság, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek a teremtésnek egy és oszthatatlan principiuma.

317 Isten egyedül, szabadon, közvetlenül, minden segítség nélkül teremtette a világot.

318 Egy teremtménynek sincs végtelen hatalma, ami szükséges a szó szoros értelmében vett "teremtéshez", azaz a nemlétező létrehozásához és léttel való megajándékozásához (a "semmiből" való létrehíváshoz).

319 Isten azért teremtette a világot, hogy kinyilvánítsa és közölje dicsőségét. A dicsőség, melyért Isten teremtményeit megteremtette, az, hogy ők részesednek az Ő igazságában, jóságában és szépségében.

320 Isten, aki az egész világot megteremtette, a "mindeneket erejének szavával" hordozó Fiú (Zsid 1,3), és Teremtő, éltető Lelke által tartja a létben.

321 Az isteni gondviselés azon rendelkezések összessége, melyek révén Isten bölcsességgel és szeretettel minden teremtményét elvezeti végső céljához.

322 Krisztus arra hív minket, hogy gyermeki bizalommal hagyatkozzunk rá mennyei Atyánk gondviselésére , és Szent Péter apostol megismétli: "Minden gondotokat bízzátok Őrá, mert neki gondja van rátok" (1Pt 5,7).

323 Az isteni gondviselés a teremtmények cselekvése által is működik. Megadja az embereknek, hogy szabadon működjenek együtt az Ő tervével.

324 A fizikai rossz és az erkölcsi rossz megengedése Isten részéről misztérium, amit Isten az Ő Fia, a rossz legyőzésére meghalt és föltámasztott Jézus Krisztus által világosít meg. A hit nyújt bizonyosságot afelől, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha a rosszból nem fakasztana jót olyan utakon, melyeket mi teljesen csak az örök életben fogunk megismerni.