290 "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1). A Szentírás ezen első szavai három dolgot állítanak: az örök Isten szólított létbe mindent, ami rajta kívül létezik; egyedül Ő Teremtő (a "teremteni" [héberül bara] ige alanya mindig az Isten); ami csak létezik (ezt fejezi ki az "ég és a föld" formula) Tőle függ, aki a létét adja.

291 "Kezdetben volt az Ige (...) és Isten volt az Ige. (...) minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett" (Jn 1,1-3). Az Újszövetség kinyilatkoztatja, hogy Isten mindent az örök Ige, az Ő szeretett Fia által teremtett. "Benne teremtett mindent a mennyben és a földön. (...) Minden általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden Őbenne áll fenn" (Kol 1,16-17). Az Egyház hite hasonlóképpen állítja a Szentlélek teremtő tevékenységét is: Ő, akiről valljuk, hogy "elevenítő", "Teremtő Lélek" ("Veni Creator Spiritus"), "a jóság Forrása".

292 A Fiú és a Szentlélek teremtő tevékenységét, mely elválaszthatatlan az Atya teremtő tevékenységétől, az Ószövetség jelezte, az Újszövetség kinyilatkoztatta, és az Egyház hitszabálya világosan állítja: "Csak Ez az Isten van (...): Ez az Atya, Ez az Isten, Ez a Teremtő, Ez az Alkotó, Ez az Elrendező, aki önmaga által, azaz Igéje és Bölcsessége által (...) teremtett mindent"; a "Fiú és a Lélek" mintegy "a kezei". A teremtés a Szentháromság közös műve.

293 Alapvető igazság, melyet a Szentírás és a Szenthagyomány állandóan tanít és magasztal: "a világ Isten dicsőségére teremtetett". Isten teremtett mindent, magyarázza Szent Bonaventura, "nem (...) azért, hogy növelje dicsőségét, hanem hogy kinyilvánítsa és közölje dicsőségét". Istennek ugyanis a teremtéshez semmi más indoka nem lehetett, csak szeretete és jósága: "A teremtmények Istennek a szeretet kulcsával kinyitott kezéből jöttek elő". És az I. Vatikáni Zsinat kifejti:

"Isten jóságával és mindenható erejével nem boldogságának növelésére, nem is megszerzésére, hanem tökéletességének kinyilvánítására a teremtményeinek adott javak által szabad elhatározással, az idő kezdetétől a semmiből alkotta mindkét teremtményt, a szellemit és a testit."

294 Isten dicsősége az, hogy jóságának e megnyilvánulása és közlése, melyek miatt a világ teremtetett, megvalósulnak. "Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által gyermekei legyünk, akaratának tetszése szerint; kegyelme dicsőségének dicséretére" (Ef 1,5-6). "Isten dicsősége ugyanis az élő ember, az ember élete pedig Isten látása. Ha ugyanis már Istennek a teremtés által történt kinyilatkoztatása életet ajándékoz minden lénynek, akik a földön élnek, sokkal inkább ad életet az Atya Ige által történő kinyilatkoztatása azoknak, akik Istent látják." A teremtés végső célja az, hogy Isten, "aki mindenek Alkotója, végül »minden legyen mindenben« (1Kor 15,28) azáltal, hogy egyszerre gondoskodik a maga dicsőségéről és a mi boldogságunkról".

ISTEN BÖLCSESSÉGGEL ÉS SZERETETTEL TEREMT

295 Hisszük, hogy Isten a világot bölcsessége szerint teremtette. A világ nem valamiféle szükségszerűség, vak sors vagy a véletlen eredménye. Hisszük, hogy Isten szabad akaratából származik, aki a teremtményeket részesíteni akarta a maga létében, bölcsességében és jóságában: "Te teremtettél mindent, a te akaratod folytán teremtettek és állnak fönn" (Jel 4,11). "Mily számosak a te műveid, Uram, mindent bölcsességedben tettél" (Zsolt 104,24). "Jó az Úr minden iránt, gyöngédsége minden teremtményre kiterjed" (Zsolt 145,9).

ISTEN "SEMMIBŐL" TEREMT

296 Hisszük, hogy Istennek a teremtéshez nem volt szüksége semmiféle korábban létező dologra vagy segítségre. A teremtés nem is szükségszerű kiáradás az isteni szubsztanciából. Isten szabadon teremt, "semmiből":

"Mi nagy volna abban, ha Isten a világot egy korábban létező anyagból hozta volna létre? A kézműves ember is, ha anyagot adnak kezébe, azt csinál belőle, amit akar. Isten hatalma pedig abban mutatkozik meg, hogy a semmiből csinálja azt, amit csak akar."

297 A "semmiből való" teremtést a Szentírás mint ígérettel és reménnyel teljes igazságot tanúsítja. A Makkabeusok második könyvében egy édesanya a következő szavakkal buzdítja hét fiát a vértanúságra:

"Nem tudom, hogyan öltöttetek testet méhemben. Nem én ajándékoztam nektek a lelket és az életet, nem én fűztem össze tagjaitokat csodálatos módon, hanem a mindenség Teremtője, aki az emberiséget alkotta, és létet adott mindennek. Ha most törvényeiért semmibe veszitek, irgalmában visszaadja nektek a lelket és az életet. (...) Gyermekem, kérlek, tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van, gondold meg, hogy Isten semmiből teremtette, és az emberi nem is ugyanígy keletkezett!" (2Mak 7,22-23.28)

298 Mivel Isten tud semmiből teremteni, a Szentlélek által a bűnösöknek is tudja ajándékozni a lélek életét, tiszta szívet teremtve bennük, és az elhunytaknak a test életét a föltámasztás által Ő, "aki a halottakat életre kelti, és létbe szólítja a nemlétezőket" (Róm 4,17). S mivel képes volt arra, hogy Igéje által a sötétségből fölragyogtassa a világosságot, a hit fényét is tudja ajándékozni azoknak, akik nem ismerik Őt.

ISTEN RENDEZETT ÉS JÓ VILÁGOT TEREMT

299 Ha Isten bölcsességgel teremt, akkor a teremtés rendezett: "Te pedig mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el" (Bölcs 11,20). Az örök Igében és az örök Ige által - aki a "láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15) - alkotott teremtés az embernek van szánva és rá irányul, Isten képmására, reá, aki személyes kapcsolatra hivatott Istennel. Értelmünk, részesedvén az isteni értelem világosságában, meg tudja érteni azt, amit Isten a teremtés által mond nekünk, igaz nagy fáradsággal és alázatos és tiszteletteljes lelkülettel a Teremtő és az Ő műve iránt. Az isteni jóságból eredő teremtés részesedik ebből a jóságból ("És Isten látta, hogy jó, (...) nagyon jó": Ter 1,4.10.12.18.21.31). Isten ugyanis a teremtést az embernek szóló ajándéknak szánta, mint neki szóló és rábízott örökséget. Az Egyháznak többször is meg kellett védenie a teremtés jóságát, beleértve az anyagvilág jóságát is.

ISTEN A TEREMTÉS FÖLÖTT ÁLL ÉS JELEN VAN BENNE

300 Isten végtelenül nagyobb, mint minden műve: "Fölötte áll az egeknek a te dicsőséged" (Zsolt 8,2); "az Ő nagysága kifürkészhetetlen" (Zsolt 145,3). Mivel azonban Ő a Fölséges, szabad Teremtő, minden létezőnek végső oka, jelen van teremtményeinek legbensejében: "Benne élünk, mozgunk és létezünk" (ApCsel 17,28). Szent Ágoston szavai szerint "fölötte áll az én csúcsaimnak, és mélyebb az én mélységeimnél".