7. §.: A BŰNBEESÉS

385 Isten végtelenül jó, és minden műve jó. Azonban senki nem kerüli el a szenvedés, a természetes bajok - melyek, úgy tűnik, a teremtmény korlátaival együtt adottak - megtapasztalását, s mindenekelőtt senki nem kerülheti ki az erkölcsi rossz problémáját. Honnan származik a rossz? "Kerestem a rossz eredetét, de nem találtam megoldást" - mondja Szent Ágoston, és fájdalmas keresése csak az élő Istenhez való megtérésében talált választ. Mert "a gonoszság (...) misztériuma" (2Tesz 2,7) csak "a hit misztériumának" fényében válik láthatóvá. Az isteni szeretet Krisztusban történt kinyilatkoztatása egyszerre mutatja meg a bűn nagyságát és a kegyelem túláradását. Ha föltesszük tehát a kérdést, hogy honnan ered a rossz, hitünk tekintét Arra kell irányítanunk, aki egyedüli legyőzője a rossznak.

I. Ahol eláradt a bűn, ott túláradt a kegyelem

A BŰN VALÓSÁGA

386 A bűn jelen van az ember történelmében: hiába kísérelnénk meg tudatlanba venni vagy más nevekkel illetni e sötét valóságot. Ahhoz, hogy valaki megérthesse a bűn mibenlétét, elsősorban el kell ismernie az embert Istenhez fűző mély köteléket, mert e kapcsolaton kívül a bűn rosszasága a maga lényegében - mint Isten elutasítása vagy szembehelyezkedés vele - nem fedezhető fel, de továbbra is megterheli az ember életét és történelmét.

387 A bűn, s főként az áteredő bűn valóságát csak az isteni kinyilatkoztatás világítja meg. Azon megismerés nélkül, melyet Isten ad nekünk, a bűnt nem lehet világosan fölismerni, és megjelenik a kísértés, hogy a bűnt úgy értelmezzük, mint fejlődési rendellenességet, pszichikai gyöngeséget, mint tévedést vagy egy helytelen társadalmi szerkezet kikerülhetetlen következményét stb. Csak Isten emberre vonatkozó tervének ismeretében értjük meg, hogy a bűn visszaélés azzal a szabadsággal, melyet Isten a teremtett személyeknek ajándékoz azért, hogy szeretni tudják őt és egymást.

AZ ÁTEREDŐ BŰN - LÉNYEGES HITIGAZSÁG

388 A kinyilatkoztatás előrehaladtával egyre világosabbá lett a bűn valósága is. Jóllehet Isten ószövetségi népe a Teremtés könyvében a bűnbeesésről elbeszélt történet fényében eljutott az emberi lét fájdalmáig, de e történet végső jelentését nem tudta megérteni; e jelentés csak Jézus Krisztus halálának és föltámadásának fényében tárult föl. Az embernek meg kellett ismernie Krisztust mint a kegyelem forrását, hogy megismerhesse Ádámot mint a bűn forrását. A Szentlélek, akit a föltámadott Krisztus küld nekünk, azért jött, hogy "meggyőzze a világot a bűnről" (Jn 16,8) azáltal, hogy kinyilatkoztatja, ki az, aki megvált a bűntől.

389 Az áteredő bűnről szóló tanítás, hogy úgy mondjuk, "visszája" ennek az örömhírnek: Jézus minden ember Üdvözítője, mindenki rászorul az üdvösségre, és az üdvösség Krisztus jóvoltából mindenkinek fölajánlott valóság. Az Egyház, mely birtokában van Krisztus gondolatainak, világosan tudja, hogy az áteredő bűnről adott kinyilatkoztatáshoz nem lehet hozzányúlni anélkül, hogy Krisztus misztériuma ne sérülne.

A BŰNBEESÉS ELBESZÉLÉSÉNEK OLVASÁSÁHOZ

390 A bűnbeesés története (Ter 3) képes beszédet használ, de egy őseseményt ír le, mely az ember történelmének kezdetén játszódott le. A kinyilatkoztatás megadja nekünk a hitbeli bizonyosságot, hogy az emberiség egész történelmére rányomja bélyegét az áteredő bűn, melyet ősszüleink szabad akarattal követtek el.

II. Az angyalok bukása

391 Ősszüleink engedetlen döntése mögött egy istenellenes, kísértő hang áll, mely irigységből taszította őket a halálba. A Szentírás és az Egyház hagyománya ebben a lényben egy bukott angyalt lát, akit Sátánnak vagy ördögnek nevez. Az Egyház tanítja, hogy kezdetben Istentől teremtett jó angyal volt. "Az ördögöket és a többi démont Isten természetük szerint jónak teremtette, de önmaguktól rosszak lettek."

392 A Szentírás beszél ezeknek az angyaloknak a bűnéről. Ez a "bukás" ezeknek a szellemi teremtményeknek a szabad választásában áll, mely radikálisan és visszavonhatatlanul elutasította Istent és az ő országát. E lázadás visszhangját halljuk a kísértő ősszüleinknek mondott szavaiban: "Olyanok lesztek, mint az Isten" (Ter 3,5). "Az ördög kezdettől fogva vétkezik" (1Jn 3,8), "hazug és hazugság atyja" (Jn 8,44).

393 Az angyalok választásának visszavonhatatlansága, és nem a végtelen isteni irgalmasság hiánya az oka annak, hogy bűnüket nem lehet megbocsátani. "Bukásuk után ugyanis számukra nincs bűnbánat, amint az emberek számára sincs a halál után."

394 A Szentírás bizonyítja annak ártó befolyását, akit Jézus "kezdettől fogva gyilkosnak nevez" (Jn 8,44), s aki még azt is megkísérelte, hogy Jézust eltérítse Atyjától kapott küldetésétől. "Az Isten Fia azért jelent meg, hogy az Ördög műveit lerombolja" (1Jn 3,8). Ezen művek legsúlyosabbja a következmények miatt a hazug félrevezetés volt, mely az embert rávette, hogy ne engedelmeskedjék Istennek.

395 A Sátán hatalma azonban nem végtelen. Nem egyéb ő, mint teremtmény; hatalmas, mert tiszta szellem, de mindig teremtmény: Isten országának épülését nem tudja megakadályozni. Jóllehet a Sátán gyűlöletből tevékenykedik a világban Isten és az Ő Jézus Krisztusban lévő országa ellen, s bár tevékenysége súlyos, közvetlenül szellemi, közvetve fizikai természetű károkat okoz minden embernek és társadalomnak, e tevékenységet az isteni gondviselés engedi meg, mely az ember és a világ történelmét erősen és szelíden kormányozza. Nagy misztérium, hogy Isten megengedi az Ördög tevékenykedését, de "tudjuk, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik" (Róm 8,28).