II. Jézus gyermekségének és rejtett életének misztériumai

AZ ELŐKÉSZÜLETEK

522 Isten Fiának földre jövetele oly mérhetetlenül nagy esemény, hogy Isten évszázadokon át akarta azt előkészíteni. Ő maga mindent - a "korábbi szövetség"  szertartásait és áldozatait, előképeit és szimbólumait - Krisztusra irányít: Őt hirdeti az Izraelben egymást követő Próféták ajka által. Egyébként a pogányok szívében homályos várakozást ébreszt ezen eljövetel iránt.

523 Keresztelő Szent János az Úr közvetlen előfutára; Tőle küldetett, hogy utat készítsen. Ő maga a "Magasságbeli prófétája" (Lk 1,76), minden Prófétát fölülmúl, az utolsó közülük, megnyitja az evangéliumot; anyja méhéből köszönti Krisztus eljövetelét, és abban találja örömét, hogy ő a "vőlegény barátja" (Jn 3,29), akit "Isten bárányának" nevez, "aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1,29). "Illés szellemével és erejével" (Lk 1,17) jár Jézus előtt, és prédikációjával, bűnbánati keresztségével s végül vértanúságával tanúságot tesz róla.

524 Az adventi liturgia évenként visszatérő ünneplésével az Egyház aktualizálja ezt a messiásvárást; ezáltal a hívők részt vesznek a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészítésében, és megújítják magukban a vágyat második eljövetele iránt. Az előfutár születésének és vértanúságának ünnepén az Egyház egyesül az ő vágyával: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).

A SZÜLETÉS MISZTÉRIUMA

525 Jézus egy istálló alázatosságában született, szegény családban; az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsősége. Az Egyház nem fárad bele ezen éjszaka dicsőségének megéneklésébe:

"A Szűz ma világra hozza az Örökkévalót,
És a föld a Megközelíthetetlennek
egy barlangot kínál.
Az angyalok és a pásztorok magasztalják Őt,
És a bölcsek a csillag nyomán közelednek,
Mert hiszen értünk született
A kicsinyke Gyermek, az Örök Isten!"

526 Istenhez képest "gyermekké lenni" az Országba történő belépés föltétele; ehhez meg kell alázkodni, kicsivé kell válni; sőt "újra kell születni" (Jn 3,7), Istenből kell születni, hogy valaki Isten fiává legyen. A születés misztériuma teljesedik bennünk, amikor Krisztus "formálódik" bennünk. Jézus születése e "csodálatos cserének" misztériuma:

Ó, csodálatos csere! Az emberi nem Teremtője, átlelkesített testet öltvén magára, a Szűztől születni méltóztatott; és férfi közreműködése nélkül jövén a világra, nekünk ajándékozta istenségét.

JÉZUS GYERMEKSÉGÉNEK MISZTÉRIUMAI

527 Jézus körülmetélése nyolc nappal a születése után jele annak, hogy besorolódik Ábrahám leszármazottai közé, a Szövetség népébe, hogy alávettetik a Törvénynek, és jele annak, hogy részesévé válik Izrael istentiszteletének, melyben egész élete folyamán részt fog venni. Ez a jel előképszerűen jelzi a "krisztusi körülmetélést", ami a keresztség.

528 Az Epifánia Jézusnak mint Izrael Messiásának, Isten Fiának és a világ Üdvözítőjének kinyilvánulása. A Jordánban történt keresztséggel és a kánai menyegzővel együtt ünnepli a napkeletről jött "bölcsek" Jézus-imádását. Az evangélium ezekben a "bölcsekben", a környező világ pogány vallásainak képviselőiben azoknak a nemzeteknek zsengéit látja, amelyek a megtestesülés által megvalósuló üdvösség örömhírét elfogadják. A bölcsek Jeruzsálembe jövetele a zsidók királyának imádására megmutatja, hogy Izraelben Dávid csillagának messiási fényénél azt keresik, aki a nemzetek királya lesz. Az ő jövetelük jelzi, hogy a pogányok csak akkor tudják fölfedezni Jézust és csak akkor tudják Őt imádni mint Isten Fiát és a világ Üdvözítőjét, ha a zsidókhoz fordulnak és elfogadják tőlük a messiási ígéreteket, ahogy azokat az Ószövetség tartalmazza. Az Epifánia hirdeti, hogy "az összes pogányok belépnek a patriarchák családjába", és elnyerik "Izrael méltóságát".

529 A bemutatás a Templomban úgy mutatja Jézust, mint az Elsőszülöttet, aki az Úrhoz tartozik mint sajátja. Simeonnal és Annával Izrael egész várakozása jön az Üdvözítőjével való találkozóra (a bizánci hagyomány ezt az ünnepet találkozásnak nevezi). Jézust fölismerik mint a régóta várt Messiást, mint "a nemzetek világosságát" és "Izrael dicsőségét", de úgy is, mint "jelet, melynek ellene mondanak". A fájdalom kardja, amit Máriának jövendölnek, előre hirdeti azt a másik, tökéletes és egyedülálló fölajánlást a kereszten, mely ajándékozni fogja azt az üdvösséget, melyet Isten "minden nép színe előtt készített".

530 A menekülés Egyiptomba és a betlehemi gyermekgyilkosság megmutatja a sötétség szembehelyezkedését a világossággal: "A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be" (Jn 1,11). Krisztus egész élete az üldözés jegyében fog állni. Övéi részesednek e sorsban. Az Egyiptomból való visszatérés a kivonulásra emlékeztet, és Jézust úgy mutatja be, mint a végleges szabadítót.