ENNEK A TESTNEK A FEJE: KRISZTUS

792 Krisztus "az Egyház testének a Feje" (Kol 1,18). Ő a teremtés és a megváltás forrása. Fölemelkedvén az Atya dicsőségébe, "övé az elsőség mindenben" (Kol 1,18), főként az Egyházban, mely által kiterjeszti uralmát mindenre:

793 Egyesít minket az Ő húsvétjával: minden tagnak törekednie kell arra, hogy hasonlóvá váljék Őhozzá, "amíg Krisztus ki nem alakul bennünk" (Gal 4,19). "Ezért fölvétetünk az Ő életének misztériumaiba, (...) mint test a főhöz társulunk szenvedéseihez, együtt szenvedvén Vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."

794 Gondoskodik növekedésünkről: Annak érdekében, hogy mint Fejünkhöz föl tudjunk hozzá nőni, Krisztus ellátja Testét, az Egyházat ajándékokkal és szolgálatokkal, melyek által előbbre segítjük egymást az üdvösség útján.

795 Krisztus és az Egyház tehát a "teljes Krisztus". Az Egyház egy Krisztussal. A szentek ennek az egységnek nagyon elevenen tudatában vannak:

"Ujjongjunk tehát és adjunk hálát, mert nem csupán kereszténnyé, hanem Krisztussá lettünk. Értitek-e, testvérek, fölöttünk a Fő, Isten kegyelmét? Csodálkozzatok, örvendjetek, Krisztussá lettünk. Ha ugyanis Ő a Fő, és mi a tagok; akkor a teljes ember Ő és mi. (...) Krisztus teljessége tehát a Fő és a tagok. Mi a Fő és a tagok? Krisztus és az Egyház."

"A mi Megváltónk egy személynek bizonyul a szent Egyházzal, melyet fölvett."

"A Fő és a tagok szinte egy és ugyanaz a misztikus személy."

A szent hittanítók által tanított hit és a hívők egészséges hitérzéke nyivánul meg Szent Johanna bíráihoz intézett szavában: "Jézusról és az Egyházról azt gondolom, hogy egyek, és hogy ebből nem kell kérdést csinálni".

AZ EGYHÁZ KRISZTUS MENYASSZONYA

796 Krisztus és az Egyház, a Fő és a test tagjainak egysége magában foglalja a kettő megkülönböztetését is egy személyes kapcsolatban. Ezt gyakran a vőlegény és menyasszony képével fejezik ki. A `Krisztus az Egyház vőlegénye' képet a próféták előkészítették és Keresztelő János meghirdette. Az Úr önmagát "a Vőlegénynek" nevezi. Az Apostol az Egyházat és minden hívőt, testének tagját, úgy mutatja be, mint menyasszonyt, akit ő Krisztussal, az Úrral "eljegyzett", hogy egy Lélek legyen vele. Az Egyház a szeplőtelen Bárány szeplőtelen menyasszonya, akit "Krisztus szeretett", akiért odaadta önmagát, hogy "megszentelje őt" (Ef 5,26), akit örök szövetséggel magához kapcsolt, és úgy gondoskodik róla állandóan, mint a saját testéről.

"A teljes Krisztus, Fő és Test, sokból egy. (...) Akár a Fő beszél, akár a tagok beszélnek, Krisztus szól: beszél a Fő nevében és beszél a test nevében. De mi mondatott? »Ketten egy testben lesznek. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom« (Ef 5,31-32). És maga az Úr mondja az Evangéliumban: »Tehát már nem ketten vannak, hanem egy test« (Mt 19,6). Mert, miként tudjátok, a két személy újra egy lesz a házastársi egyesülésben. (...) »Vőlegénynek« mondja magát a Fő, és »menyasszonynak« a test nevében."

III. Az Egyház - a Szentlélek temploma

797 "Ami a szellemünk, azaz a lelkünk a tagjainknak, az a Szentlélek Krisztus tagjainak, Krisztus testének, ami az Egyház." "Krisztus Lelkének mint láthatatlan principiumnak azt is tulajdonítanunk kell, hogy a test minden része mind egymással, mind a magasztos Fővel kapcsolatban van, mert a Szentlélek teljesen a Főben, és teljesen az egyes tagokban van." A Szentlélek az Egyházat "az élő Isten templomává" teszi (2Kor 6,16).

"Ez az isteni ajándék az Egyházra bízatott. (...) Benne tétetett le a Krisztussal való közösség, azaz a Szentlélek, a romolhatatlanság foglalója, hitünk megerősítése, az Istenhez vezető égi létra. (...) Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is; és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és minden kegyelem."

798 A Szentlélek "tekintendő a test minden részében mindenfajta élet- és valóban üdvös tevékenység principiumának." Sokféle módon tevékenykedik az egész test épülésére a szeretetben: Isten Igéje által, akinek "van hatalma építeni" (ApCsel 20,32), a keresztség által, mellyel Ő alkotja Krisztus testét; a szentségek által, melyek gyarapítják és gyógyítják Krisztus tagjait; az "apostolok kegyelme által", mely "kiemelkedik" az Ő ajándékai közül, az erények által, melyek segítenek jót cselekedni, végül sokféle különleges kegyelem által (melyeket karizmáknak neveznek), melyekkel Ő teszi "alkalmassá és készségessé" a hívőket "különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében".

A KARIZMÁK

799 A karizmák, akár rendkívüliek, akár egyszerűek és szerények, a Szentlélek kegyelmei, melyeknek közvetlenül vagy közvetve egyházi haszna van, amennyiben az Egyház épülésére, az ember javára és a világ szükségleteinek enyhítésére vannak rendelve.

800 A karizmákat hálával kell fogadnia annak is, aki kapja, de az Egyház minden tagjának is. Csodálatos kegyelmi gazdagságot jelentenek Krisztus egész testének apostoli életereje és életszentsége számára; mindaddig, amíg olyan ajándékokról van szó, melyek valóban a Szentlélektől származnak, és úgy élnek velük, hogy az teljesen megfelel ugyanazon Szentlélek hiteles indításainak, azaz a szeretet szerint, ami a karizmák igazi mértéke.

801 Ebben az értelemben a karizmák megítélése mindig szükséges. Egyetlen karizma sem vétetik ki az Egyház pásztoraival való kapcsolatból és az irántuk való engedelmességből. "Elsősorban rájuk tartozik, hogy a Lelket ki ne oltsák, hanem mindent mérlegeljenek, és a jót tartsák meg", hogy minden karizma a maga sajátosságával és komplementaritásával működjön együtt, "hogy használjon" (1Kor 12,7).