9. Cikkely: "HISZEM A SZENT, KATOLIKUS ANYASZENTEGYHÁZAT"

748 "Mivel Krisztus a nemzetek világossága, ez a Szentlélekben összeült szent Zsinat Krisztusnak az Egyház arcán tükröződő fényességével minden embert meg akar világosítani azáltal, hogy minden teremtménynek hirdeti az evangéliumot." E szavakkal kezdődik a II. Vatikáni Zsinat "Egyházról szóló dogmatikus konstitúciója". Így a Zsinat megmutatja, hogy az Egyházról szóló hitcikkely teljesen azoktól a cikkelyektől függ, amelyek Jézus Krisztusról szólnak. Az Egyháznak nincs más világossága, mint Krisztusé; ezért az egyházatyák kedvelt képe szerint a Holdhoz hasonlítható, melynek minden világossága a Nap fényének tükrözése.

749 Az Egyházról szóló hitcikkely az előző, a Szentlélekről szóló cikkelytől is teljesen függ. "Mivel már bizonyítottuk, hogy a Szentlélek minden életszentség forrása és ajándékozója, most valljuk, hogy az Egyházat ugyanő ajándékozza meg a szentséggel." Az Egyház az egyházatyák kifejezése szerint az a hely, "ahol a Lélek virágzik".

750 Hinni, hogy az Egyház "Szent" és "Katolikus", továbbá "Egy" és "Apostoli" (miként a Nicea-konstantinápolyi hitvallás hozzáteszi), elválaszthatatlan az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hittől. Az Apostoli hitvallásban megvalljuk, hogy hisszük a szent Egyházat ("Credo [...] Ecclesiam"), de nem azt mondjuk, hogy hiszünk az Egyházban, nehogy összekeverjük Istent az Ő műveivel, s hogy világosan Isten jóságának tulajdonítsuk mindazokat az ajándékokat, melyeket Ő lehelyezett Egyházában.

1. §: AZ EGYHÁZ ISTEN TERVÉBEN

I. Az Egyház nevei és képei

751 A magyar "egyház", `szent ház' szó bibliai megfelelője, az "ekklészia" (a görög ek-kalein, `kihívni' igéből) összehívást jelent. Népgyűlést jelent, általában vallásos jelleggel. A szót az Ószövetség görög fordításában leggyakrabban a választott nép Isten előtti összejöveteleire alkalmazzák, főleg a Sinai-hegynél történt összejövetelre, ahol Izrael megkapta a Törvényt, és Isten szent népévé tette őt. Önmagát ekklésziának nevezve a Krisztusban hívők első közössége ezen összejövetel örökösének tekintette magát. Benne Isten a föld minden határából "összehívja" népét. A gör. Küriaké, melyből az angol church és a német Kirche származik, azt jelenti: `ami az Úrhoz tartozik'.

752 A keresztény szóhasználatban az "Egyház" szó jelenti a liturgikus közösséget, valamint a helyi közösséget, illetve a hívők egyetemes közösségét. E három jelentés elválaszthatatlan egymástól. Az "Egyház" az a nép, amelyet Isten az egész világból egybegyűjt. Helyi közösségekben létezik, s mint liturgikus, elsősorban mint eucharisztikus összejövetel valósul meg. Krisztus szavából és testéből él, és így válik maga is Krisztus Testévé.

AZ EGYHÁZ SZIMBÓLUMAI

753 A Szentírásban egymással összefüggő képek és előképek sokaságát találjuk, melyekkel a kinyilatkoztatás az Egyház kimeríthetetlen misztériumáról beszél. Az ószövetségi képek egy alapgondolatnak, tudniillik az "Isten népe" eszméjének változatai. Az Újszövetségben mindezek a képek új középpontot kapnak, abból következően, hogy Krisztus lesz "ennek a népnek a Feje", s így a nép az ő Teste lesz. E középpont köré rendeződnek "a pásztoréletből és a földművelésből, a házépítésből vagy a családból és a jegyességből" vett képek.

754 "Az Egyház ugyanis akol, melynek egyetlen és megkerülhetetlen ajtaja Krisztus. Ugyanakkor nyáj is, melyről Isten előre hirdette, hogy Ő maga lesz a pásztora, s melynek juhait, bár emberi pásztorok legeltetik, mégis maga Krisztus, a Jó Pásztor, a Pásztorok Fejedelme vezeti és táplálja szüntelen, aki életét adta a juhokért. "

755 "Az Egyház megmunkált föld, vagyis Isten szántóföldje. Ezen a földön nő az az ősi olajfa, melynek szent gyökere a pátriárkák voltak, s melyben megtörtént és meg fog történni a zsidók és a pogányok kiengesztelődése. Az Egyházat a mennyei Földműves mint választott szőlőskertet telepítette. Krisztus az igazi szőlőtő, aki életet és termékenységet ad a vesszőknek, azaz nekünk, akik az Egyház által őbenne maradunk, s aki nélkül semmit sem tehetünk."

756 "Gyakran Isten épületének is mondják az Egyházat. Maga az Úr ahhoz a kőhöz hasonlította magát, melyet elvetettek az építők, mégis szegletkővé lett (Mt 21,42; vö. ApCsel 4,11; 1Pt 2,7; Zsolt 117,22). Erre az alapra építik az Egyházat az apostolok, és tőle kapja erejét és szilárdságát az Egyház. Ez az épület különféle neveket kapott: Isten háza, melyben az ő családja lakik; Isten lakóhelye a Lélekben, Isten hajléka az emberekkel, főleg pedig szent templom, melyet az egyházatyák szava szerint a kőből épült templomok megjelenítenek, s a liturgia méltán hasonlítja a szent városhoz, az új Jeruzsálemhez. Benne ugyanis mint élő kövek épülünk itt a földön. E szent várost János úgy látja, hogy a világ megújulásakor leszáll a mennyből, Istentől, és oly szép, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony (Jel 21,1)."

757 "Az Egyházat, melyet `mennyei Jeruzsálemnek' és `anyánknak' is neveznek (Gal 4,26), úgy írják le, mint a szeplőtelen Bárány szeplőtelen jegyesét, akit Krisztus »szeretett, és akiért föláldozta magát, hogy megszentelje« (Ef 5,26), akit fölbonthatatlan szövetséggel vett magához, és szüntelenül »táplál és gondoz« (5,29)."

II. Az Egyház eredete, alapítása és küldetése

758 Az Egyház misztériumának föltárásához először az eredetét kell meggondolnunk a Szentháromság tervében, majd fokozatos megvalósulását a történelemben.