A MESSIÁS ÉS AZ Ő LELKÉNEK VÁRÁSA

711 Iz 43,19-ben az "Íme, én új dolgokat művelek" két profétai irányzatra utal: egyik a Messiás várására, a másik az új Lélek hirdetésére vezet, és mindkettő a csekély "maradék" felé tart, "a szegények népe" felé, mely reménykedve várja "Izrael vigasztalását" és "Jeruzsálem megváltását" (Lk 2,25.38).

Fentebb már láttuk, miként valósította meg Jézus a rá vonatkozó próféciákat. Itt azokra szorítkozunk, amelyekben inkább a Messiás és az Ő Lelke közötti kapcsolat jelenik meg.

712 A várt Messiás arcvonásai az Emmánuel könyvben kezdenek körvonalazódni (amikor "Izajás (...) látta [Krisztus] dicsőségét": Jn 12,41), különösen Izajás 11,1-2 versében:

"És vessző sarjad majd Jessze törzsökéből,
és virág fakad az ő gyökeréből:
és megnyugszik rajta az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke;
a tanács és az erősség lelke;
a tudomány és az Úr félelmének lelke.

713 A Messiás vonásai főként a Szolga énekeiben nyernek kinyilatkoztatást. Ezek az énekek hirdetik Jézus szenvedésének értelmét és megjelölik a módot, ahogyan Ő ki fogja árasztani a Szent Lelket, hogy életet adjon a sokaságnak: nem kívülről, hanem "a mi szolgai alakunkat magára öltve" (Fil 2,7). Magára véve a mi halálunkat, tudja közölni velünk az Ő Lelkét, aki az életé.

714 Ezért kezdi Krisztus a Jó Hír hirdetését Izajás ezen sorainak magáévá tételével (Lk 4,18-19):

"Az Úr Lelke rajtam;
mert fölkent engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak az elbocsátást,
és a vakoknak a látást,
hogy elküldjem a megtörteket az elbocsátásban,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

715 A közvetlenül a Szentlélek elküldésére vonatkozó profétai szövegek olyan jövendölések, amelyekben Isten népének szívéhez szól az Ígéretek nyelvén, a szeretet és a hűség hangnemében, aminek beteljesülését Szent Péter fogja kikiáltani pünkösd reggelén. Ezen ígéretek szerint "az utolsó időkben" az Úr Lelke meg fogja újítani az emberek szívét azáltal, hogy beléjük vési az új Törvényt; Ő fogja összegyűjteni a szétszórt és megosztott népeket, és megbékélteti őket; az első teremtést átformálja, és ott az emberekkel fog lakni Isten békességben.

716 A "szegények", az alázatosak és szelídek népe, akik teljesen ráhagyatkoztak Isten titokzatos terveire - azok népe, akik várják az igazságot, de nem az emberektől, hanem a Messiástól -, a Szentlélek nagy és titokzatos műve végig az ígéretek idején Krisztus eljövetelének előkészítésére. A Lélek által megtisztított és megvilágosított szívük értéke a zsoltárokban mutatkozik meg. Ezekben a szegényekben az Úr Lelke "tökéletes népet" készít.

IV. Krisztus Lelke az idők teljességében

JÁNOS, AZ ELŐFUTÁR, PRÓFÉTA ÉS KERESZTELŐ

717 "Volt egy Istentől küldött ember, kinek János volt a neve" (Jn 1,6). Jánost maga Krisztus, akit Szűz Mária nemrég fogant a Szentlélektől, "már anyja méhében" betöltötte "Szentlélekkel" (Lk 1,15). Mária "látogatása" Erzsébetnél Isten látogatását valósította meg népénél.

718 János "az eljövendő Illés". A Szentlélek tüze lakik benne és futtatja (mint előfutárt) az Úr előtt, aki jön. Jánosban, az előfutárban a Szentlélek készít "az Úrnak tökéletes népet" (Lk 1,17).

719 János "több, mint próféta": a Szentlélek őbenne teljesíti be "a próféták által mondottakat". János zárja le a prófétáknak Illéssel kezdődött ciklusát. Hirdeti, hogy küszöbön áll Izrael vigasztalása; ő az érkező Vigasztaló "hangja". János, miként majd a Szentlélek is, "tanúságul jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról" (Jn 1,7). Így Jánosban a Szentlélek beteljesíti "a próféták vizsgálódásait" és az angyalok "vágyakozását": "Akire majd látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, Ő az, aki Szentlélekben keresztel. És én láttam és tanúskodtam róla, hogy Ő az Isten Fia. (...) Íme, az Isten Báránya!" (Jn 1,33-36)

720 Végül a Szentlélek az előkép-Keresztelő Jánossal elindítja azt, amit Ő maga Krisztussal és Krisztusban fog megvalósítani: az "istenhasonlóság" visszaállítását az emberben. János keresztsége a bűnbánatra szólt, a vízben és Lélekben való keresztség új születés lesz.