2021. november 20.

II. Jézus gyermekségének és rejtett életének misztériumai

AZ ELŐKÉSZÜLETEK

522 Isten Fiának földre jövetele oly mérhetetlenül nagy esemény, hogy Isten évszázadokon át akarta azt előkészíteni. Ő maga mindent -a "korábbi szövetség" [210] szertartásait és áldozatait, előképeit és szimbólumait- Krisztusra irányít: Őt hirdeti az Izraelben egymást követő Próféták ajka által. Egyébként a pogányok szívében homályos várakozást ébreszt ezen eljövetel iránt.

523 Keresztelő Szent János az Úr közvetlen előfutára; [211] Tőle küldetett, hogy utat készítsen. [212] Ő maga a "Magasságbeli prófétája" (Lk 1,76), minden Prófétát fölülmúl, [213] az utolsó közülük, [214] megnyitja az evangéliumot; [215] anyja méhéből köszönti Krisztus eljövetelét, [216] és abban találja örömét, hogy ő a "vőlegény barátja" (Jn 3,29), akit "Isten bárányának" nevez, "aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1,29). "Illés szellemével és erejével" (Lk 1,17) jár Jézus előtt, és prédikációjával, bűnbánati keresztségével s végül vértanúságával [217] tanúságot tesz róla.

524 Az adventi liturgia évenként visszatérő ünneplésével az Egyház aktualizálja ezt a messiásvárást; ezáltal a hívők részt vesznek a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészítésében, és megújítják magukban a vágyat második eljövetele iránt. [218] Az előfutár születésének és vértanúságának ünnepén az Egyház egyesül az ő vágyával: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).

A SZÜLETÉS MISZTÉRIUMA

525 Jézus egy istálló alázatosságában született, szegény családban; [219] az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsősége. [220] Az Egyház nem fárad bele ezen éjszaka dicsőségének megéneklésébe:

"A Szűz ma világra hozza az Örökkévalót,
És a föld a Megközelíthetetlennek
egy barlangot kínál.
Az angyalok és a pásztorok magasztalják Őt,
És a bölcsek a csillag nyomán közelednek,
Mert hiszen értünk született
A kicsinyke Gyermek, az Örök Isten!"
[221]

526 Istenhez képest "gyermekké lenni" az Országba történő belépés föltétele; [222] ehhez meg kell alázkodni, [223] kicsivé kell válni; sőt "újra kell születni" (Jn 3,7), Istenből kell születni, [224] hogy valaki Isten fiává legyen. [225] A születés misztériuma teljesedik bennünk, amikor Krisztus "formálódik" bennünk. [226] Jézus születése e "csodálatos cserének" misztériuma:

Ó, csodálatos csere! Az emberi nem Teremtője, átlelkesített testet öltvén magára, a Szűztől születni méltóztatott; és férfi közreműködése nélkül jövén a világra, nekünk ajándékozta istenségét. [227]

JÉZUS GYERMEKSÉGÉNEK MISZTÉRIUMAI

527 Jézus körülmetélése nyolc nappal a születése után [228] jele annak, hogy besorolódik Ábrahám leszármazottai közé, a Szövetség népébe, hogy alávettetik a Törvénynek, [229] és jele annak, hogy részesévé válik Izrael istentiszteletének, melyben egész élete folyamán részt fog venni. Ez a jel előképszerűen jelzi a "krisztusi körülmetélést", ami a keresztség. [230]

528 Az Epifánia Jézusnak mint Izrael Messiásának, Isten Fiának és a világ Üdvözítőjének kinyilvánulása. A Jordánban történt keresztséggel és a kánai menyegzővel [231] együtt ünnepli a napkeletről jött "bölcsek" Jézus-imádását. [232] Az evangélium ezekben a "bölcsekben", a környező világ pogány vallásainak képviselőiben azoknak a nemzeteknek zsengéit látja, amelyek a megtestesülés által megvalósuló üdvösség örömhírét elfogadják. A bölcsek Jeruzsálembe jövetele a zsidók királyának imádására [233] megmutatja, hogy Izraelben Dávid csillagának messiási fényénél [234] azt keresik, aki a nemzetek királya lesz. [235] Az ő jövetelük jelzi, hogy a pogányok csak akkor tudják fölfedezni Jézust és csak akkor tudják Őt imádni mint Isten Fiát és a világ Üdvözítőjét, ha a zsidókhoz fordulnak [236] és elfogadják tőlük a messiási ígéreteket, ahogy azokat az Ószövetség tartalmazza. [237] Az Epifánia hirdeti, hogy "az összes pogányok belépnek a patriarchák családjába", [238] és elnyerik "Izrael méltóságát". [239]

529 A bemutatás a Templomban [240] úgy mutatja Jézust, mint az Elsőszülöttet, aki az Úrhoz tartozik mint sajátja. [241] Simeonnal és Annával Izrael egész várakozása jön az Üdvözítőjével való találkozóra (a bizánci hagyomány ezt az ünnepet találkozásnak nevezi). Jézust fölismerik mint a régóta várt Messiást, mint "a nemzetek világosságát" és "Izrael dicsőségét", de úgy is, mint "jelet, melynek ellene mondanak". A fájdalom kardja, amit Máriának jövendölnek, előre hirdeti azt a másik, tökéletes és egyedülálló fölajánlást a kereszten, mely ajándékozni fogja azt az üdvösséget, melyet Isten "minden nép színe előtt készített".

530 A menekülés Egyiptomba és a betlehemi gyermekgyilkosság [242] megmutatja a sötétség szembehelyezkedését a világossággal: "A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be" (Jn 1,11). Krisztus egész élete az üldözés jegyében fog állni. Övéi részesednek e sorsban. [243] Az Egyiptomból való visszatérés [244] a kivonulásra emlékeztet, [245] és Jézust úgy mutatja be, mint a végleges szabadítót.