Különleges ádventünk van. Persze, optimális esetben, ha a karácsony előtti időszak fókuszába nem az ünnep lényegével ellentétes értelmű és érzelmű vásárlási kényszert helyezzük, akkor minden ádventnek különlegesnek kellene lennie. Hiszen, míg a karácsony csupán két napig tart, a szentestét ideszámítva is csak három napig, addig az ádvent, a rákészülés, a várakozás legalább három hétig, ezúttal három hét és három napig. Gyerekkorban nemigen tudunk mit kezdeni az ádventtel, viszont annál inkább várjuk a Jézuskát, s vele a csodát, hogy az otthonunkban egyszer csak ott terem az illatos, fénysorral, csillogó díszekkel kedveskedő karácsonyfa, alatta az ajándékokkal.

Különleges ádventünk lehet, ha a várakozás időszakát ezúttal kiterjesztjük egészen a következő év szeptemberéig, amikor is a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus fő üzenetének megfelelően Budapesten találkozhatunk azzal, akinek a születését ünnepeljük hamarosan. A megváltóra, a születésének napjára azonban nem elég csak várni, vágni a centit, nyitogatni az ádventi naptárat, mert ez a visszaszámlálás csak akkor ér valamit, ha megtöltődik tartalommal.

Ez a tartalom például lehet egy számvetés magunkkal. Az elmúlt évünkkel, az elmúlt sok évünkkel, az egész életünkkel. Hogy hibáinkat felismerve és beismerve, azokból tanulva, az őszinte magunkba nézéstől kiindulva, Jézus tanításai által felrajzoljunk egy jövőképet, ahová szeretnénk eljutni, mert az elmélyülés által azt érezzük, hogy ez az az út, amit Isten kijelölt számunkra.

Érdekes ádventünk van, mert idén úgy alakult, hogy a naptári év utolsó hónapjának első napja egyben az új egyházi év első napja is. Ez szimbolikusan és gyakorlatilag is jó alkalmat ad az éves számvetés elvégzésére, egyúttal az Istennel való kapcsolatunk felfrissítésére. Amiben segíthet, ha az ádvent jelentőségének felnőttes tudatosítását megtöltjük a karácsonyra várás gyermeki izgalmával. Mert a világ zajától eltömődött lelket muszáj időnként megtisztítani, a lehető legjobb értelemben kicsit gyermekké, őszintévé, tiszta érzelművé válni, hogy ezáltal is közelebb kerülhessünk Krisztushoz, aki tudta, miért kéri, hogy engedjék hozzá menni a gyermekeket:

„Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.« Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.”