"Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van."
Zsidókhoz írt levél 10. fejezete 25. vers
A munkáltató a rendes munkabéren felül különféle ösztönzőket alkalmazhat annak érdekében, hogy a munkavállalóit motiválja. Ennek egyik leggyakoribb formája a jutalom. A jutalom lehet a teljesítmény-ösztönzés eszköze, de nem csupán a munkateljesítmény alapján adható, hanem a legváltozatosabb okokból adhatja, pl.: pontosság, példamutató magaviselet, vagy a cég jó év végi eredményére tekintettel. A kulcs abban van, hogy a felek nem állapodnak meg előre az adható jutalom feltételeiről, nagyságáról, és kevésbé követhető (szemben a prémiummal – ha előre kikötött munkateljesítményhez van kötve)
A „nagy jutalom” feltételei nem tisztázottak. Vannak alapvető szabályok, amiket be kell tartani (legegyszerűbben úgy ismerjük meg ezeket, ha Krisztust elkezdjük megfigyelni – vajon ha posztolna valamit az instán, akkor mi lenne az, és hányan követnék), de a lényeg abban rejlik, hogy törekszünk ara, hogy állandóan jobban teljesítstünk saját magunknál. Nem határozza meg, a feltételeket, így mindenkinek van lehetősége a jutalomban részesülnie. A jutalom nagysága egyforma mindenkinek, vagyis a bizalom/hit, kifizetődő mindenki számára. Habár az egyenlőség elvét valljuk, és sokan arra gondolnak, hogy a jutalom egyértelműen csak a Mennyország lehet, sokkal inkább gondoljunk arra, hogy a jutalmunkat már az életünkben megkapjuk. Nem csak egyszer!
A Mennyre úgy gondolok, mint egy eredményre. Az a szám, amit egy vállalkozás az év végén realizál. Lehet nyereséges és veszteséges. Az életem végét természetesen nyereséggel szeretném zárni, de a jutalom, az jár, folyamatosan. A „munkáltató” felelőssége eldönteni, hogy kinek mikor mennyit ad. A feladat egyszerű. Amikor épp feladni készülsz, akkor is inkább aludj rá egyet, vagy kettőt, szorítsd össze fogad és hidd el, hogy meg tudod csinálni és a jutalom sem marad el. Minél több jutalmat sikerül összegyűjtened, annál nyereségesebb lesz a vége a történetednek.
Kommentáld!