380 körül született Bologna mellett, Forum Corneliiben (Imola). A város püspöke, Cornelius hatására választotta a papi hivatást.

III. Szixtusz pápa 430 előtt Ravenna püspökévé szentelte. A hagyomány szerint a pápa azért nem fogadta el a város saját választottját, mert álmában megjelent Péter apostol és Szent Apollinárisz, Ravenna első püspöke, egy fiatalembert mutattak be neki, és őt nevezték Ravenna új püspökének. Amikor Ravenna küldöttei megérkeztek, Szixtus pápa felismerte Péterben az álombeli fiatalembert, és őt szentelte fel.

 Ravenna az V. század elején indult virágzásnak. A IV. század közepétől főként Milánóban volt a nyugat-római császárok székhelye, melyet a gótok betörése miatt 404-ben áthelyeztek Ravennába.

 Péter a birodalom nyugati fővárosának lett tehát a püspöke. A források tanúsága szerint kiváló lelkipásztor volt, aki híveit hatásos beszédeivel és írásaival buzdította. Amikor Galla Placidia meghallgatta első szentírásmagyarázatát, aranyszavúnak nevezte őt. Rövid, de ihletett beszédeket mondott, homíliáit egyszerű és világos stílus jellemezte. Stílusa megfelelt az ókori szónoklás szabályainak. Nem beszélt tovább, mint egy negyedóra; forró nyári napokon nem mondott tanítást; nagypénteken hallgatott, „mert eltemették az Igét”. Beszédei, mivel arra törekedett hogy a nép megértse, szemléletesek voltak. A korabeli ízlésnek megfelelően sok görög szót használt. Beszédeiben magyarázta az apostoli hitvallást, beszélt Keresztelő Jánosról, Szűz Máriáról és az Ige megtestesülésének misztériumáról. Arra buzdította a híveket, hogy naponta részesüljenek az Eucharisztiában; bízzanak a Jézus által hirdetett bűnbocsánatban. Mintegy 180 beszéde maradt fenn.

 A keleti egyházban a kérdés körül folyó teológiai vitában – hogy Jézus Krisztusban az istenség és az emberség milyen viszonyban van egymással – Konstantinápolyban Eutüchész archimandrita (főapát) az alexandriai véleményt képviselte, amely szerint a megtestesülés után Jézus Krisztus egy új istenemberi természetnek lett a birtokosa. 449-ben Róma és Ravenna püspökeihez fordult a kérdés eldöntéséért. Péter azt válaszolta, hogy az ilyen nehéz és fontos kérdésekben Róma az illetékes, mert ott székel Péter, akire Jézus Krisztus Egyházát építette. Róma püspöke, Nagy Szent Leó pápa (440–461) egyértelműen elvetette Eutüchész álláspontját.

 Péter püspököt mozaikkép ábrázolja a ravennai San Giovanni Evangelista-templomban a császári család keleti és nyugati ágának tagjai között, ami azt bizonyítja, hogy rendkívül nagy befolyással rendelkezett.

 A ravennai egyház IX. századi püspökkönyve szerint Ravenna mellett halt meg 450. július 31-én.

 A hit és erkölcs tanítása terén kifejtett tevékenységéért a homíliák doktoraként ismert kítűnő szónokot, Aranyszavú Pétert XIII. Benedek pápa emelte az egyháztanítók sorába 1729-ben. Ünnepét 1729-ben vették fel a római naptárba, december 4-re. 1969-ben áthelyezték július 30-ra.

kép: Magyar Kurír

forrás: Magyar Kurír