Szent Júdás apostol ábrázolása a bécsi Schottenkirche templom kápolnájában. - Fotó: Shutterstock
Szent Júdás apostol – akit nem szabad összetévesztenünk
Iskarióti Júdással, amint ez az evangélisták írásaiból kitűnik – nem
volt a legnevezetesebb az apostolok között. Háttérbe húzódó apostol,
egyetlen rövid levél írója, ez zárja le az Újszövetség leveleinek sorát.
Mégis jól ismert az Evangéliumokban szereplő egyetlen mondata
következtében. Egy megdöbbentő kérdést intéz Krisztushoz Szent János
evangéliuma szerint. Az erre kapott válasz segít megértenünk Istennek a
világban való jelenlétét.
Húsvét ünnepe előtt, amikor Júdás elment, hogy véghezvigye árulását,
Jézus bejelenti apostolainak eltávozása fenyegető közelségét. „Fiaim,
már csak rövid ideig vagyok veletek.” (Jn 13, 33) Az apostolok
meghökkennek: hova megy? Hogyan kövessék parancsait, ha elhagyja a
világot? Mesterük megnyugtatja őket: „Rövid idő, s a világ nem lát
többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd.” (Jn
14, 19) Ekkor kérdezte meg Júdás: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod
magadat kinyilatkoztatni, nem a világnak?”
Egy aktuális kérdés
A többi apostol kérdése csak saját magukra vonatkozik, Júdás viszont a
világért aggódik. A világ – az apostolokkal szemben – nem látja meg a
feltámadt Krisztust. Ez ugyanaz a szemrehányó kérdés, mint amit
Eric-Emmanuel Schmitt fiktív Poncius Pilátusa intéz az „Evangélium Pilátus szerint”
c. munkájában Jézushoz és a keresztény valláshoz, ami előtt nem lát
semmi jövőt: „Nagy gyengesége abban állt, hogy túl hamar távozott el:
nem fordított időt arra, hogy meggyőzzön elég embert, főként a
fontosakat. Miért nem ment el Athénba vagy Rómába? Miért is hagyta el a
Földet? Ha valóban Isten fia, mint ahogyan állítja, miért nem maradt
örökre velünk? Ezáltal győzhetett volna meg minket. És elérte volna,
hogy az igazságban éljünk. Ha állandóan itt időzne, senki sem kételkedne
küldetésében”.
Bár tudjuk, hogy országa nem e világból való, elképzelhetnénk azt,
hogy Jézus Krisztus tovább időzött volna a Földön, hogy zavarba hozza
azokat, akik nem hittek benne és elítélték. Elképzelhetnénk, hogy minél
több ember előtt mutatkozott volna meg, hogy a hit minél hamarabb
terjedjen. XVI. Benedek pápa 2006. október 11-i általános audienciája
során rámutatott arra, hogy Júdás kérdése semmit sem veszített
fontosságából: „Ez egy nagyon aktuális kérdés, amelyet mi magunk is
felteszünk az Úrnak: Miért nem mutatkozott meg a Feltámadott teljes
dicsőségében ellenségeinek, hogy megmutassa nekik, hogy Isten a győztes?
Miért csak a tanítványoknak mutatkozott meg?”
Egy végtelenül gazdag válasz
Júdás kérdésére Jézus úgy válaszol: „„Aki szeret engem, az megtartja
tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk
lakni.”. Titokzatos és mély válasz, ahogyan ezt a volt pápa kijelenti,
folytatva magyarázatát: „Ez azt jelenti, hogy a Feltámadottat a
szívünkkel kell látnunk és megértenünk, úgy, hogy Isten bennünk
lakhasson. Az Úr nem jelenhet meg, mint valami dolog. Életünkbe akar
behatolni, megjelenése tehát olyan megnyilatkozás, amely nyitott, kitárt
szíveket feltételez. Csak így látjuk meg a Feltámadottat.” Valóban,
Krisztus országa nem e világból való, hanem bennünk van, ha befogadjuk
szavait. „Csak a szívével lát jól az ember” írta Saint-Exupéry is.
Akkor tehát, amikor a tanítványok Jézus mellett még fontosabb helyet
foglalnak el, arra hivatva, hogy lássák a Feltámadottat és elnyerjék a
Szentlelket, Júdás a világ többi részéért aggódik, akiknek anélkül kell
hinniük, hogy látták volna Őt, és akiknek hitükben a tanítványok
tanúságtételére kell támaszkodniuk. XVI. Benedek pápa hangsúlyozza, hogy
a Júdásnak tulajdonított levél nem egy megnevezett egyháznak szól, mint
a legtöbb levél, hanem „az Atyaistenben szeretett és a Jézus
Krisztusnak megtartott meghívottaknak”. Ebből a tág címzésből
kihallatszik Krisztus válasza, és ezen át a katolikus vallás természete,
a görög „katholikós” szó értelmében, amely annyit tesz: „egyetemes”.
Forrás: Aleteia
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Kommentáld!