"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."
Jézus
meghalt. Még alig telt el a hétvége, a tanítványok a rémálmok rémálmát
élik át folyamatosan. Nem elég, hogy a Mestert elfogták, megalázták és
hagyták meghalni a kereszten, de állítólag Péterék nem találták a
sírban, Magdalai Mária szerint pedig újra él. Persze egyiknek se hittek
úgy igazán, mert a gyász borzalmas dolgokat képes tenni az ember
elméjével.
A
szobában ültek, csendben, néha egy-egy szót szólva egymáshoz: az
elkeseredettség és a kilátástalanság szavait, amikor váratlanul egy
ismerős hang szólt hozzájuk:
"Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket."
Ezek a szavak indították útjára a világ legnagyobb és legnagyobb befolyással bíró vallási mozgalmát, a kereszténységet. Békesség, isteni küldetés, olyan, mint magáé a Mesteré.
Azóta minden keresztény ebben a kettős életcélban találja meg önmagát.
Isteni békességet találni és megnyugvást a bűneink terhétől, valamint
véghezvinni a mennyei kiküldetést. Jézus nem részletezi, hogy hogyan küldte el őt az Atya, és ennek megfelelően hogyan küldött el bennünket, de a Bibliából tudhatjuk:
Jézust az Atya:
- Szeretetből küldte el -
Nem fogható semmihez az a hatalmas szeretet, amit Isten érez értünk,
emberekért. Olyan hatalmas, hogy elküldte az egyszülött fiát, hogy
meghaljon, azért, hogy nekünk ne kelljen (János evangéliuma 3:16). Hasonlóan küldött el bennünket is — hogy ezt a jó hírt mindenkinek közvetítsük.
- Reményként küldte el - Nem azért küldte, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse azt (János evangéliuma 12:47). Mi sem az ítélkezés, hanem a reményszerzés lelkét kaptuk.
- Mintaként küldte el - Aki látta Jézust, az látta az Atyát (János evangéliuma 14:9). Bennünk is felismerhetőek a vonásai?
- A Szentlélekkel küldte el - Jézus nem magányosan végezte a földi szolgálatát. Isten a Szentlelket mellé adta segítségképpen. (Lukács evangéliuma 3:21-22) Ugyanez a segítség nekünk is meg van ígérve: a küldetésünket nem kell magányosan végeznünk. (János evangéliuma 14:26)
- A világ minden hatalmával küldte el - Jézus,
mielőtt elhagyta volna a tanítványokat, a küldetés mellett ("tegyetek
tanítványokká minden népeket") azt is megígérte nekik, hogy az a "minden
hatalom", ami a mennyen és a földön neki adatott, az ő rendelkezésükre
is áll, mikor az érte végzett munkában szorkoskodnak. (Máté evangéliuma 28:18)
Hasonló
helyzetben vagyunk, mint a tanítványok voltak ott, és akkor. Jézus él,
de úgy érezzük, messze van tőlünk. "Minden", amit hagyott nekünk, az a
felelősség, ami az érte végzett szolgálatot illeti. De ha igaz az, hogy
úgy küldött bennünket is, mint ahogy őt az Atya, akkor ez a szolgálat
sem nem felesleges, sem nem elvégezhetetlen. És amíg várunk, van mit
tennünk.
Békesség nektek!
Kommentáld!