Régi magyar katolikus köszöntésünk: a »Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké amen«. Figyelemre méltó, hogy ezen köszönési formula a nyugati és déli országokban nem szokásos, inkább csak Közép-Európában.
Régien a katolikus parasztok, ha bármi munkába fogtak, vagy útra indultak, Jézus nevével fohászkodtak.
Jézus nevének tisztelete Szent Pál intelmében gyökerezik: »Jézus
nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és
minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr!« (Fil 2,10-11). (Vö. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium nyomán)
A Kiskarácsonnyal (jan. 1.) szoros összefüggésben áll Jézus neve
napjának ünnepe, mely ha január 2-6-ika közé esik, akkor vasárnap, ha
pedig ilyen nincs, akkor január 2-án kell megünnepelni. Üdvösségünk e
névben van, azért tiszteljük mi is az Egyházzal és hívjuk e szent Nevet a
bűnök elleni harcokban segítségünkre. Főként ne hagyjuk elveszni a
fenti ősi köszöntést, mert mindannyiszor részleges búcsút, a halála
óráján kimondva pedig a kívánt föltételek mellett, teljes búcsút nyerhetünk XIII. Kelemen pápa 1759. évi szeptember 5-én kiadott rendelete szerint.
Jézus
Szentséges Nevének ünnepén és ennek nyolcada alatt teljes búcsút
nyerhet az, aki meggyón, megáldozik, szentmisét hallgat és a pápa
szándékára legalább egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot és egy Dicsőséget
elimádkozik. (IX. Pius, 1866.)
Kommentáld!