Készségesség és alázat szükséges ahhoz, hogy befogadjuk Istent, aki bezárkózottságunk ellenére sem szab gátat irántunk való szeretetének – szögezte le Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala előtt mondott beszédében.

Ne higgyük azt, hogy ismerjük Jézust, ne ragaszkodjunk mereven álláspontjainkhoz, ne zárkózzunk be Isten újdonságai előtt. Csak akkor találkozhatunk Jézussal, ha elfogadjuk kihívásait, ha képesek vagyunk rá, hogy befogadjuk az Úr meglepetéseit. Kövessük Mária példáját, hogy az alázatosság és a készségesség útján találkozhassunk Jézussal – hangzott a pápa tanítása. 

A vasárnapi evangéliumi szakasz Jézus prédikációját beszéli el, amelyet első ízben tart szűkebb hazájában, Názáretben, ahol nevelkedett. Ennek keserű a végeredménye, mivel egyetértés helyett Jézus értetlenséget és ellenségeskedést talál (vö. Lk 4,21-30) – kezdte beszédét a pápa, megállapítva, hogy Jézus földijei nem annyira az igazság szavait akarták hallgatni, inkább csodákat, csodás jeleket akartak látni. Az Úr nem hajt ilyeneket végre, mire visszautasítják, mondván, hogy már gyermekkora óta ismerik őt, hiszen József fia. Így Jézus egy közmondássá vált mondattal válaszol: „sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában” (24.).

Ezek a szavak azt mutatják, hogy Jézus számára a kudarc nem volt teljesen előre nem látott. Ismerte övéit, ismerte szívüket, tudta, hogy milyen kockázatot vállalt, számolt a visszautasítással – magyarázta a pápa, feltéve a kérdést: ha előre látja Jézus a sikertelenséget, akkor miért megy el mégis gyermekkorának helyszínére? Mi is gyakran megkérdezzük magunktól: „Miért kellene jót tenni azokkal, akik nem állnak készen arra, hogy befogadjanak?” A pápa rámutatott, hogy egy olyan kérdésről van szó, amely segít ahhoz, hogy jobban megismerjük Istent. Ő, bezárkózottságainkkal szemben nem hátrál: nem fékezi meg szeretetét. Ő halad tovább. Azokban a szülőkben látjuk tükörképét, akik tudatában vannak gyermekeik hálátlanságának, de nem szűnnek meg szeretni őket és jót tenni velük.  Isten ilyen, de sokkal magasabb szinten. És ma minket is arra szólít, hogy higgyünk a jóban, és ne mulasszunk el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy jót tegyünk – buzdított rá Ferenc pápa.

Folytatva az evangéliumi szakasz elemzését egy újabb szempontra hívta fel a figyelmet: ami Názáretben történik, abban mást is találunk: provokál bennünket a Jézussal szembeni ellenségeskedés az „övéi” részéről: azok nem voltak befogadók, és mi? Hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, a pápa azokra a befogadási modellekre hívta fel a figyelmet, amelyeket ma javasol Jézus földijeinek és nekünk: Két idegenről van szó: az egyik egy özvegyasszony a Szidon-földi Száreptából, a másik pedig a szíriai Naamán. Mind a ketten prófétákat fogadtak be, az első Illést, a második Elizeust. Azonban nem volt könnyű egyik fogadtatás sem, megpróbáltatásokon mentek keresztül. Az özvegyasszony az éhínség és annak ellenére látta vendégül Illést, hogy a prófétát üldözték (vö. 1Kir 17,7-16), politikai és vallási üldözött volt. Nammán pedig, bár rendkívül magasrangú személyiség volt, elfogadta Elizeus próféta kérését, aki arra késztette, hogy megalázza magát, hogy hétszer megfürödjön egy folyóban (vö. 2Kir 5,1-14), mintha egy tudatlan gyermek lenne. Az özvegyasszony és Naamán a készséges magatartás és az alázatosság révén voltak képesek a befogadásra. Isten befogadásának a módja, hogy mindig készségesek és alázatosak vagyunk. A hit ezen keresztül valósul meg: készségesség és alázatosság. Az özvegyasszony és Naamán nem utasították vissza Isten és prófétái útjait: engedelmesek voltak, nem pedig merevek és bezárkózottak – szögezte le Ferenc pápa.

Jézus is a próféták útját követi: úgy mutatkozik be, amire nem számítunk. Nem talál rá az, aki csodákat keres – ha csodákat keresünk, nem találjuk meg Jézust – vetette közbe a pápa – nem találja meg az, aki új érzéseket, benső tapasztalatokat, furcsa dolgokat, hatalomból és külső jelekből álló hitet keres. Nem, nem fogja megtalálni – mondta nyomatékkal a pápa. Csak az talál rá, aki elfogadja útjait és kihívásait, panaszkodás nélkül, gyanakvás nélkül, bírálatok és búskomorság nélkül. Jézus, másszóval, azt kéri tőled, hogy fogadd be őt a mindennapi valóságban, amelyben élsz; a mai egyházban, úgy, amilyen; abban, aki melletted van minden nap; a szükséget szenvedők konkrét valóságában, családod problémáiban, szüleidben, gyermekeidben, nagyszüleidben fogadd be Istent. Ő ott van, aki arra szólít minket, hogy tisztuljunk meg a készségesség folyójában és az alázat sok egészséges fürdőjében. Alázatosságra van szükség ahhoz, hogy találkozzunk Istennel, hogy hagyjuk, hogy Ő ránk találjon.

És mi szívesen befogadunk, vagy hasonlítunk földijeihez, akik azt hitték, hogy mindent tudnak róla? – kérdezte a pápa egy képzeletbeli beszélgetést folytatva: „Én tanultam teológiát, elvégeztem azt a katekézis tanfolyamot… Én mindent tudok Jézusról!” – mondhatná valaki, amire a pápa így válaszolt: „Igen, mint egy ostoba! Ne légy ostoba, te nem ismered Jézust”. Talán olyan sok év után, amióta hívők vagyunk, azt hisszük, hogy jól ismerjük az Urat, elképzeléseinkkel és ítéleteinkkel. Fennáll annak a kockázata, hogy megszokjuk Jézust. És hogyan szokjuk meg Jézust? Bezárkózva újdonságai előtt, abban a pillanatban, amikor Ő kopogtat ajtódon és egy új dolgot mond neked, be akar lépni hozzád. Ki kell lépnünk ebből, hogy mindig ragaszkodunk álláspontjainkhoz. Az Úr nyílt elmét és egyszerű szívet kér tőlünk. És ha az ember nyitott elmével és egyszerű szívvel rendelkezik, képes rá, hogy meglepődjön, hogy elcsodálkozzon. Az Úr mindig meglep bennünket és ebben rejlik a Jézussal való találkozás szépsége. Mária, az alázat és a készségesség mintaképe mutassa meg nekünk az utat, hogy befogadjuk Jézust.

Forrás: Vatican Media