Ebben az évben ünnepeljük Loyolai Szent Ignác atyánk megtérésének 500. évfordulóját. Hiszem, hogy a Társaság azért áll fenn, mert Ignác Jézus nevére alapozta közösségét. Ki is jelentette: „hogyha nem így nevezik közösségünket, akkor nem lesz Társaság” (Jézus Társasága – ez a hivatalos nevünk). A „jezsuita” név annyit jelent: „Jesu ita” = úgy, mint Jézus! Tehát Jézus személye áll életünk középpontjában. A névben ott van Jézusnak, Isten Fiának energiája. Ezért is tisztelte a bibliai ember különösen is a neveket!

Talán így érthető, hogy Ferenc atyának miért is volt annyira fontos a Szent Ignác-i imamódok közül a „jézus-ima”.

Egyik alkalommal elmeséltem Balczó Andrásnak (olimpikon, a Nemzet Sportolója) a Társaság névválasztásának történetét. A rendszerváltozás után, amikor a jezsuiták visszajöttek Kanadából, arra gondoltak, legyen a hivatalos nevünk: „Magyarországi Jezsuiták.” Végül hosszas tanakodás után „Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya” lett a nevünk. Az olimpikon öttusázó így válaszolt: „Hát mi más lehetett volna! Jézus nevénél nincs nagyobb erőforrás! Maga Szent Pál mondja a Filippieknek írt levélben: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a földön, a mennyben és az alvilágon, mert egyedül Jézus Krisztus az Úr!”

Balczó András számára nem volt kérdés, hogy végül is miért döntöttünk így.

Meggyőződését mi sem bizonyítja jobban, mint akkori gépkocsijának rendszáma: IHS 001 (IHS a jól ismert Jézus-monogram). Meg is lepődtem. Csak ennyit mondtam neki:

„Te egy Forma 1-es jezsuita vagy!”

Visszatérve Ferenc atyához: Ő is tisztában volt a név erejével! Mikor Argentínában börtönbe került, hoszszú heteken keresztül Jézus nevét ismételve élte túl a fogság szenvedéseit! Ez alapozta meg későbbi művét, a Jálics-féle Jézus-imát, amely által az egész világon ismertté lett!

A név erejével már az ószövetségi zsidó nép is tisztában volt. Aki ismeri a nevet, hatalma van a fölött, aki a nevet viseli. Ez Isten esetében lehetetlen. Amennyiben az ember ismerné a nevét, hatalma lenne Isten fölött; ezért a Jahve nevet („én vagyok, aki vagyok”) nem volt szabad kimondani. Helyette „Adonaj”-t, vagy „Elihim”-ot (az Urat) olvastak, mondtak.

Amikor Isten megteremti az embert, Ádámot, a földből valót; orrába lehelte az élet leheletét, ezáltal élő lett. Vagyis az igazi név a lehelet, maga az Élet. („Én vagyok az Élet!”) Verbálisan kimondhatatlan.

A Jézus-imában a kilégzésnél kimondjuk Jézus nevét. Ez itt azért mondható ki, mert maga az Angyal tárja fel Máriának, hogy a gyermeket Jézusnak fogod nevezni, de a Jézus név itt is a leheletbe burkolva jelenik meg. Jahve és a Jézus név között tehát nagyon szoros ontológiai kapcsolat áll fenn!

Amikor Jézus a kereszten „kilehelte lelkét”, hiszem, hogy lényegét tárta fel számunkra, ami által minden emberi személy Élő lett. „Élet itt a halállal megvitt csoda-csatával, a holt Élet-Vezér ma Úr és él.”    Ez a titokkal teli név a Jézus-imában nekünk is segít, hogy saját nevünk titkát megértsük.

Hiszem, hogy Társaságunk a Jézus névnek köszönheti évszázadok óta való fennmaradását. Ignác ezt jól tudta. Tudta, hogy tulajdonképpen minden szerzetesrend Jézus társasága, de hogy ez a nevében manifesztálódjon, azt egyedül Ignác akarta és tette meg az Egyház történetében. Ezért is vált szimbólummá az IHS jel, a Jézus név első három betűje.

Alapvető karizmánkhoz tartozik a lelkigyakorlatok kísérése. Ezeken a lelkigyakorlatokon elsősorban imádkozni tanítjuk a testvéreket, hogy úgy imádkozzanak, mint Jézus, az Isten nevével (Jézus nevével), Jézus által, Jézusban.

Igen! „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a földön, a mennyben és az alvilágon, mert egyedül Jézus Krisztus az Úr!”

Hofher József jezsuita szerzetes