A pápa a világjárvány miatti bezártság újabb nehéz hetei után Húsvét harmadik vasárnapján ismét a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, akik lelkes örömmel fogadták megjelenését. Az ima, a felhívások és köszöntések után a pápa elismerte, hogy neki is nagyon hiányzik a tér, amikor könyvtárszobájából kell elimádkoznia a vasárnap déli Mária imát.

Vertse Márta - Vatikán

Kereszténynek lenni nem egy tan vagy egy erkölcsi eszmény, hanem élő kapcsolat Krisztussal és felebarátainkkal – fejtette ki beszédében Ferenc pápa elemezve az evangéliumi szakasz három igéjét: nézni, megérinteni és enni. Ezek a cselekvések ellentétben állnak a közönnyel, azzal a kísértéssel, hogy elfordítsuk tekintetünket és ne vegyük észre testvéreink szenvedését. Kereszténynek lenni nem egy tan, egy erkölcsi eszmény, hanem élő kapcsolat a Feltámadt Úrral – tanította a pápa.

 

Húsvétnak ezen a harmadik vasárnapján visszatérünk Jeruzsálembe, a Cenákulumba, a két emmauszi tanítvány vezetésével, akik mély érzelmekkel hallgatták Jézus szavait az úton és utána felismerték a „kenyértörésnél” (Lk 24,35). Most a Cenákulumban, a felső teremben, a feltámadt Krisztus megjelenik a tanítványok körében és így köszönti őket: „Békesség nektek!” – kezdte beszédét a pápa. A tanítványok azonban megrémülnek és ahogy az evangéliumban olvassuk, azt hiszik, hogy „szellemet látnak”. Jézus akkor megmutatja nekik sebeit és így szól: „Nézzétek kezemet és lábamat!  - vagyis a sebeket - Én vagyok. Tapintsatok meg!”. És hogy meggyőze őket, ennivalót kér és eszik belőle a tanítványok döbbent tekintetétől kísérve.

 

A pápa hozzátette, hogy van egy sajátos részlet ebben a leírásban. Az evangélium szerint a tanítványok „örömükben még mindig nem hittek”. Olyan nagy volt az örömük, hogy nem tudták elhinni, hogy igaz. A másik sajátosság, amire Ferenc pápa felhívta a figyelmet, az a tanítványok ámulata, döbbenete, csodálkozása volt, „még mindig meglepetés alatt álltak”. Ámultak, mert az Istennel való találkozás mindig az ámulathoz vezet el bennünket, túlmutat a lelkesedésen és az örömön, egy másfajta élmény. És ezek a tanítványok valóban örültek, de örömük elgondolkodtatta őket, azt hitték, hogy ez nem lehet igaz. Az ámulat Isten jelenléte. Ne feledjétek ezt a lelkiállapotot, ami olyan szép – mondta Ferenc pápa, majd folytatta az evangéliumi szakasz elemzését. Azt a három nagyon konkrét igét vette sorra, amelyek bizonyos értelemben tükrözik személyes és közösségi életünket: nézni, megérinteni és enni. Három cselekvés, amelyek az élő Jézussal való igazi találkozás örömét nyújthatják.

 

Nézni – kezdte az első igével Ferenc pápa. „Nézzétek kezemet és lábamat!” – mondja Jézus. Nézni nem csak azt fejezi ki, hogy látni, annál több, magában foglalja a szándékot, az akaratot is. Ezért a szeretet egyik igéje. Az anyuka és az apuka nézik gyermeküket, a szerelmesek egymást nézik; a jó orvos figyelmesen nézi a pácienst…Nézni az első lépés a közömbösség, a kísértés ellen, hogy elfordítsuk tekintetünket mások nehézségeitől és szenvedéseitől. A pápa sugallta, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Én látom vagy nézem Jézust?”

 

A második ige a megérinteni. Amikor megkéri a tanítványokat, hogy érintsék meg, hogy megállapítsák: nem szellem, Jézus azt jelzi nekik és nekünk, hogy az Ővele és a testvéreinkkel való kapcsolat nem maradhat „távoli”, nem létezik egy „távkereszténység”, nem létezik egy pusztán a tekintet szintjén maradó kereszténység – mutatott rá a pápa. A szeretet megkívánja a tekintetet, és kéri a közelséget is, kéri a kapcsolatot, kéri az osztozást az életben. A pápa utalt az irgalmas szamaritánus példájára, aki nem csak nézte azt az embert, akit az út mentén talált félholtan, hanem megállt mellette, lehajolt hozzá, orvosolta sebeit, megérintette, „föltette teherhordó állatára” és „szállására” vitte (Lk 10,34). Jézussal is így van: szeretni őt azt jelenti, hogy létfontosságú, konkrét szeretetközösségre lépünk vele.

 

A pápa ezután a harmadik, az enni igét elemezte, amely jól kifejezi emberi mivoltunkat a legelemibb ínségében, vagyis azt a szükségletünket, hogy táplálkozzunk, hogy élhessünk. De az evés, amikor családban vagy barátokkal együtt étkezünk, a szeretet, a szeretetközösség, az ünnep kifejezésévé is válik. Az evangéliumok hányszor mutatják be Jézust lakoma közben! Feltámadása után is, tanítványaival. Olyannyira, hogy az eucharisztikus lakoma a keresztény közösség emblematikus jelévé vált. Enni közösen Krisztus testét: ez a keresztény élet középpontja - hangsúlyozta Ferenc pápa, majd összefoglalta a vasárnapi evangélium szakasz lényegét.

 

Ez az evangéliumi szakasz azt mondja nekünk, hogy Jézus nem egy „szellem”, hanem egy élő Személy, hogy Jézus, amikor közeledik hozzánk, eláraszt bennünket szeretettel, olyannyira, hogy el sem hisszük. Ámulatot ébreszt bennünk, azt az ámulatot, amelyet csak Isten jelenléte okozhat, mert Jézus egy élő Személy. Kereszténynek lenni nem elsősorban egy tan vagy egy erkölcsi eszmény, ideál, hanem élő kapcsolat Ővele, a Feltámadt Úrral: reá nézünk, őt érintjük meg, ővele táplálkozunk és Szeretetétől átalakulva nézzük, megérintjük és tápláljuk a többieket, mint fivéreinket és nővéreinket. Mária segítsen nekünk, hogy részesüljünk a kegyelemnek ebben az élményében – fohászkodott beszéde végén a Szűzanyához Ferenc pápa.