Jézus a mi emberségünkkel együtt tért vissza az Atyához és megváltásunk árát, sebeit megmutatva szüntelenül közben jár értünk – fejtette ki Ferenc pápa Urunk mennybemenetelének ünnepén, vasárnap délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében.

Vertse Márta – Vatikán

Urunk mennybemenetele óta az Atya is „megváltozott”, magában hordozza testünket, emberségünket. Ezen a napon tehát a „mennyország meghódítását” ünnepeljük. Jézus visszatért az Atyához és számunkra megnyitotta a mennyek kapuját – mutatott rá tanításában Ferenc pápa.  

 

Ma Olaszországban és sok más országban Urunk mennybemenetelét ünnepeljük. Ezt az ünnepet jól ismerjük, mégis felvethet néhány kérdést, legalább kettőt – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd feltette az első kérdést: miért ünnepeljük Jézus távozását a földről? Úgy tűnhetne, hogy búcsúja egy szomorú pillanat, határozottan nem olyan valami, aminek örülni kellene. Miért ünneplünk egy távozást? Ez az első kérdés – mondta a pápa, majd rátért a második kérdésre: mit csinál Jézus most a mennyekben? Az első: miért ünnepelünk? A második: mit csinál Jézus a mennyekben?  - ismételte meg a kérdéseket Ferenc pápa.

 

Miért ünnepelünk. Az első kérdésre válaszolva Ferenc pápa leszögezte, hogy Urunk mennybemenetelével valami új és gyönyörű dolog történt: Jézus a mi emberségünket, a mi testünket felvitte a mennyekbe - először! - tette hozzá a Szentatya - a feltámadt Jézus nem szellem volt, hanem emberi volt a teste, a húsa, a csontjai, mindene és ott, a mennyekben Istenben örökre megmarad. Mondhatjuk, hogy Urunk mennybemenetelének napja óta maga Isten is „megváltozott”: azóta már nem csak szellem, hanem annyira szeret minket, hogy hordozza magában a mi testünket, emberségünket! A ránk váró hely tehát ki van jelölve, ott van a mi sorsunk – mutatott rá Ferenc pápa, majd idézte a negyedik században élt Nüsszai Szent Gergely egyházatyát, aki így írt: „Csodálatos hír! Ő, aki értünk emberré lett [. . .], hogy testvéreivé tegyen minket, emberként jelenik meg az Atya előtt, hogy magával vigye mindazokat, akik hozzá csatlakoznak” (Nüsszai Szent Gergely, Beszéd Krisztus feltámadásáról, 1). Ezen a napon tehát ünnepeljük „a mennyország meghódítását” – fejtette ki a Szentatya: Jézus visszatér az Atyához, de a mi emberségünkkel együtt. És így az ég már egy kicsit a miénk. Jézus kinyitotta az ajtót, és a teste ott van.

 

Ferenc pápa ezután a második kérdést elemezte: mit csinál Jézus a mennyben? Válaszában megállapította, hogy Jézus az Atya előtt áll értünk, folyamatosan megmutatja neki emberségünket, megmutatja a sebeket. A Szentatya személyes hangon folytatta beszédét: „Szeretek arra gondolni, hogy Jézus az Atya előtt így imádkozik, megmutatva neki a sebeket: „Ezt szenvedtem el az emberekért: tégy valamit!”. Megmutatja az Atyának a megváltás árát, és az Atya meghatódik. Ez olyasmi, amire szeretek gondolni. Jézus így imádkozik”. Ő nem hagyott minket egyedül. Sőt, mennybemenetele előtt azt mondta nekünk, ahogyan a vasárnapi evangéliumi szakaszban olvashatjuk: „Veletek vagyok a világ végéig” (Mt 28,20). Mindig velünk van, néz minket, „mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk” (Zsid 7,25) – idézett a pápa a Zsidókhoz írt levélből. Mindenkor él, hogy megmutassa a sebeket az Atyának, értünk.  Egyszóval, Jézus közbenjár; jobb „helyen” van, az Ő Atyja és a mi Atyánk előtt, hogy közbenjárjon értünk.

A közbenjárás alapvetően fontos – mutatott rá a Szentatya. Ez a hit segít nekünk is, segít, hogy ne veszítsük el a reményt, segít, hogy ne csüggedjünk. Az Atya előtt van valaki, aki megmutatja neki a sebeket és közbenjár. A Mennyek Királynője segítsen nekünk, hogy közbenjárhassunk az ima erejével – fejezte be beszédét a Szűzanyához intézett fohászával Ferenc pápa Urunk mennybemenetelének ünnepén.