Jézus bejelenti tanítványainak a Szentlélek ajándékát és megáldja őket, mielőtt felmenne a mennybe – Húsvét hetedik vasárnapján, délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Jézusnak erre a két cselekedetére összpontosította a hívek figyelmét.

Vertse Márta – Vatikán

Jézus szeretete nem korlátozza szabadságunkat, közel áll hozzánk, de nem akar minket kisajátítani. Az igazi szeretet teret biztosít a másiknak, közel áll hozzá, nem tipor el – tanította a pápa, arra buzdítva a híveket, hogy imádkozzanak a világ reménységeiért, járjanak közben a világ békéjéért.

 

Ma Olaszországban és számos országban ünneplik Urunk mennybemenetelét, vagyis az Atyához való visszatérését – kezdte beszédét Ferenc pápa. Utalt rá, hogy a Lukács evangéliumából vett szakasz elbeszéli a Feltámadt Úr utolsó megjelenését tanítványainak (vö. Lk 24,46-53). Jézus födi élete éppen mennybemenetelekor éri el csúcspontját, amit a Hiszekegyben is megvallunk: „Felment a mennybe, az Atya jobbján ül”. Ahhoz, hogy megértsük ennek az eseménynek a jelentését, értelmét, el kell gondolkoznunk Jézusnak két cselekedetéről, amelyeket mennybemenetele előtt hajt végre: mindenekelőtt bejelenti a Szentlélek ajándékát, majd megáldja a tanítványokat – mondta Ferenc pápa, megismételve a két gesztust: Jézus bejelenti a Szentlelket és áldást ad.

 

Jézus elsőnek a következőket mondja barátainak: ”Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát” (49). A Szentlélekről beszél, a Vigasztalóról, Arról, aki majd elkíséri, vezeti őket, támogatja őket a küldetésben, megvédi őket a lelki küzdelmekben. A pápa hangsúlyozta ennek a bejelentésnek a fontosságát: Jézus nem hagyja magára a tanítványokat. Felmegy a mennybe, de nem hagy minket magunkra. Sőt, éppen, amikor az Atyához megy, biztosítja a Szentléleknek, saját Lelkének kiáradását. Egy másik alkalommal mondta „jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok” (Jn 16,7). A Vigasztaló, vagyis a Szentlélek. Ebben is látszik Jézus irántunk való szeretete: az övé olyan jelenlét, amely nem akarja korlátozni szabadságunkat. Éppen ellenkezőleg, teret ad nekünk, mert az igazi szeretet mindig olyan közelséget hoz létre, amely nem tipor el, nem birtokló, közel áll hozzánk, de nem akar kisajátítani; sőt, az igazi szeretet főszereplővé tesz bennünket – mutatott rá Ferenc pápa. És Krisztus biztosítja tanítványait: „Elmegyek az Atyához és ti erőt kaptok a magasságból: elküldöm nektek a saját Lelkemet és erejével folytatjátok majd művemet a világban!” (vö. Lk 24,49). Tehát a mennybe felmenve Jézus, ahelyett, hogy testben kevesek mellett maradna, Lelkével közel áll mindenkihez. A Szentlélek jelenvalóvá teszi Jézust bennünk az idő és a tér korlátain túl, hogy tanúivá tegyen bennünket a világon.

 

A pápa ezután Jézus második tettét elemezte. Közvetlenül a Szentlélek elküldésének bejelentése után Krisztus felemeli kezét és megáldja apostolait. Ez egy papi gesztus. Isten, már Áron korától kezdve, a papokra bízta a nép megáldásának feladatát – utalt a pápa a Számok Könyvére. Az evangélium azt akarja nekünk mondani, hogy Jézus életünk főpapja. Jézus felmegy az Atyához, hogy közbenjárjon értünk, hogy bemutassa neki emberségünket. Így, az Atya szeme előtt Jézus emberségével ott van és mindig ott lesz a mi életünk, ott lesznek reményeink, sebeink. Tehát, miközben végrehajtja „kivonulását” az ég fel, Krisztus „utat nyit nekünk”, elmegy, hogy helyet készítsen nekünk és már mostantól kezdve közben jár értünk, hogy az Atya mindig elkísérjen és megáldjon bennünket.

 

Gondoljunk ma a Lélek ajándékára, amelyet Jézustól kaptunk, hogy az evangélium tanúi legyünk. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valóban azok vagyunk-e; és azt is, hogy képesek-vagyunk-e szeretni a többieket, meghagyva szabadságukat és helyet készítve nekik? És azt is, hogy tudunk- közbenjárni másokért, vagyis tudunk-e imádkozni értük, meg tudjuk-e áldani életüket? Vagy csak saját érdekein céljából kihasználjuk a többieket? Tanuljuk meg a következőket: tanuljuk meg a közbenjáró imát, járjunk közben a világ reményeiért és szenvedéseiért, járjunk közben a békéért. És tekintetünkkel és szavainkkal minden nap áldjuk meg azokat, akikkel találkozunk –buzdított rá a pápa, majd a következő felhívással zárta a Regina Coeli előtt mondott beszédét: „Most imádkozzunk Máriához, aki áldott az asszonyok között és aki Szentlélekkel telve mindig imádkozik és közbenjár értünk”.