Krisztus Király ünnepén, vasárnap délben, a 36. ifjúsági világnap alkalmából Ferenc pápa az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából egy fiú és egy lány kíséretében köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Beszédében arra mutatott rá, hogy a keresztények nem élhetnek kettős életet. Ha Jézus uralkodik szívünkben, akkor ő megszabadít minket a kétszínűségtől, a képmutatástól.

Vertse Márta – Vatikán

Jézus nem szolgalelkűséget, hanem szabad embereket akar maga körül, tanítványait testvérként, nem alattvalóként kezeli. Nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon és tanúságot tegyen az igazságról – fejtette ki Ferenc pápa.

Jézus Pilátus előtt jelenti ki, hogy „Én vagyok a Király”

A liturgikus év utolsó vasárnapjának evangéliumi szakasza Jézus kijelentésében csúcsosodik ki, amikor ezt mondja: „Király vagyok” (Jn 18,37) – kezdete beszédét a pápa. Pilátus előtt ejti ki ezeket a szavakat, miközben a tömeg halálos ítéletéért kiáltozik. Jézus azt mondja: „Én vagyok a Király” és a tömeg pedig azt kiáltozza, hogy ítéld halálra: - szép kis ellentét – jegyezte meg Ferenc pápa. Elérkezett a sorsdöntő pillanat. Jézus ezt megelőzően nem akarta, hogy az emberek királynak kiáltsák ki – emlékeztetett a pápa, arra az evangéliumi szakaszra, amikor a kenyér- és halszaporítás után Jézus egyedül vonult vissza imádkozni (vö. Jn 6,14-15),

 

Jézus királysága teljesen eltér az evilágitól – szögezte le Ferenc pápa, idézve az evangéliumból Jézus Pilátushoz intézett szavait: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36). Jézus nem uralkodni, hanem szolgálni jön. Nem a hatalom jeleivel, hanem a jelek hatalmával érkezik. Nem borítják drága felségjelek, hanem ruháitól megfosztva feszítik keresztre. És éppen a keresztre helyezett feliraton nevezik Jézust „királynak” (vö. Jn 19,19). Királysága valóban túlmutat az emberi értékmérőkön! Mondhatnánk azt, hogy nem olyan király, mint a többi, hanem a többiek Királya. Gondoljuk át ezt a jelenetet – folytatta az evangéliumi szakasz elemzését Ferenc pápa. Krisztus Pilátus előtt, abban a pillanatban, amikor a tömeg ellene szól azt mondja, hogy király, miközben amikor az emberek követték és éljenezték, elhatárolódott tőlük. Jézus tehát teljes szuverenitással megmutatja, hogy mentes a földi hírnév és dicsőség vágyától. A pápa ezután a következő kérdések feltevésére buzdított: Tudjuk-e követni ebben? Tudjuk-e irányítani azt a hajlamunkat, hogy szüntelenül keressenek és elismerjenek bennünket, hogy mindent azért csinálunk, hogy mások megbecsüljenek? A taps vagy a szolgálat számít abban, amit teszünk, különös tekintettel keresztény elkötelezettségünkre?

 

Jézus nem pusztán kerüli a földi nagyság bármilyen fajta keresését, hanem szabaddá és szuverénné teszi követői szívét is. Jézus megszabadít bennünket a gonosznak való alárendeltségtől. Országa felszabadító, nincs benne semmi elnyomó. Minden tanítványt barátként, nem alattvalóként kezel. Krisztus, bár minden uralkodó fölött van, nem húz meg választóvonalat önmaga és mások között; azt kívánja, hogy testvérei legyenek, akikkel osztozhat örömében (vö. Jn 15,11). Ha őt követjük, semmit sem veszítünk, hanem méltóságot nyerünk. Mert Jézus nem szolgalelkűséget, hanem szabad embereket akar maga körül. És hogy honnan születik Jézus szabadsága? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Ezt megértjük, ha visszatérünk Pilátus előtt tett kijelentéséhez: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról (Jn 18,37).

 

Jézus szabadsága az igazságból fakad. Az ő igazsága tesz minket szabaddá (vö. Jn 8,32). De Jézus szabadsága nem valamiféle elvont eszme: Jézus szabadsága valóság. Ő maga az, aki megteremti bennünk az igazságot, megszabadít minket a bennünk lévő színlelésektől és hamisságoktól, a kétértelműségtől. Ha Jézussal vagyunk, igazzá válunk. A keresztény élete nem egy színjáték, amelyben magára veheti a legmegfelelőbb álarcot. Mert amikor Jézus uralkodik szívünkben, akkor megszabadít az álszentségtől, a kibúvóktól, a kétszínűségtől. A legjobb bizonyítéka annak, hogy Krisztus a mi királyunk, ha elszakadunk mindentől, ami beszennyezi, kétértelművé, homályossá, szomorúvá teszi az életet. Nagyon szomorú, amikor kétértelmű az életünk, egy kicsit itt, egy kicsit ott – tette hozzá a pápa, elismerve, hogy természetesen mindig számolnunk kell korlátainkkal és hibáinkkal: mindnyájan bűnösök vagyunk. De, amikor Jézus uralma alatt élünk, nem válunk korrupttá, hamissá, hajlamossá, hogy elfedjük a valóságot. Nem élünk kettős életet. Emlékezzetek jól erre – buzdította a híveket Ferenc pápa: mindnyájan bűnösök vagyunk, de soha nem vagyunk korruptak. Bűnösök igen, korruptak soha - hangsúlyozta. A Szűzanya segítsen bennünket, hogy minden nap keressük Jézus, a világegyetem Királya igazságát, aki megszabadít bennünket a földi rabszolgaságból és megtanítja, hogyan uralkodjunk bűnös hajlamainkon – fejezte be Máriához intézett fohászával az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Ferenc pápa.