A család a legszigorúbb ítélkező hely. De melyikünk
Pilátus és melyikünk Jézus? Minden helyzetben más és más. Uram, ha
Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy
semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna
tőled, akár a házasság szentségében, a szülői tisztségben vagy a gyermek
jogán. De ezt nem hatalmaskodó (basáskodó) uralkodásra, ítélkezésre,
zsarolásra kaptam, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő
irgalmasságára. Szeretteim felemelésére és nem lesújtására. S ha Jézusom, én
vagyok, akit a család ítélete sújt, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne
vágjak vissza, ne sértődjek vérig, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult
alázattal fogadjam, érted és értük. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj
rajtunk és családjainkon!
II. Jézus vállára veszi a keresztet.
Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját
keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Uram, sokszor nehezemre
esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati
kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent
számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni
előle. De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen
elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled
együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az
üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent. Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és családjainkon!
III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt.
Az élet terhe engem is földre sújt. A család is néha nyomasztó teher. És én
is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem elesik valamelyik
családtag, bűnével, gyarlóságával, vajon nem tekintek rá úgy, mint a
farizeus: "Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a
kínját!" Meglátom-e, hogy benne, Jézus, te estél el? Mert akkor nem
lehetek részvétlen iránta, még ha a családi kötelék nem is indított volna
együttérzésre. És amikor én esem el, mennyire várom, hogy fölsegítsenek! Vagy
elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Nem zárkózom magamba
bűneim önérzetével, mondván, majd én magam megjavulok, majd én magamtól
fölkelek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább
családunk keresztútján sem. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és
családjainkon!
IV. Jézus szent anyjával találkozik.
Az anyák fájdalmának állomása ez. Az anyák titkának állomása ez. Az anyák
sorsának megszentelése ez az állomás. Az anya a szíve alatt hordott magzatot
fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja
gyermeke sírását. Ez az első titka az anyáknak. Az anyák szíve aggódó
fájdalommal van tele, amikor látják gyermekük betegségét, fájdalmát, lelki
gyötrődését, vagy mások bántják gyermekét. Úgy tud mellettünk lenni, hogy
néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez az anyák másik titka. De az anyák
legnagyobb fájdalma, ha elveszítik gyermeküket. Nemcsak ha meghal, hanem ha
bűnben él, vagy ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még
ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első
szóra visszafogadják őket. És ez az irgalmas megbocsátó szeretet az ő
legnagyobb titkuk. Ne éljünk vissza vele, de ha kell, éljünk vele. Könyörülj
rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet.
Ez a családapák állomása. Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése.
Itt megérthetjük az édesapák kereszthordozását is. A családjáért dolgozó apák
szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő
Atya, saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. A munka fáradtságát
és örömét szenteli meg, ha nemcsak családjáért teszi, hanem Jézusért is.
Cirenei Simon fiai a Szentírás szerint követték apjukat a
Krisztus-követésben. Ez a nagy titka ennek az állomásnak, amelyet először még
a Cirenei sem értett meg, ezért vonakodott a kereszttől. Csak akkor
kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár
Krisztus nyomában. Csak akkor teljesíti szülői gondoskodását, ha gyermekei
legdrágább kincsével és jövőjüknek legfontosabb mozzanatával is törődik: a
gyermekei lelkével és az örök üdvösségével. Ettől a kereszttől nem szabad
vonakodniuk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.
A kendőt nyújtó szeretet állomása ez. A
leleményes szereteté. A Krisztus arcát lelkünk kendőjére másoló szereteté.
Milyen eszköztelenül élt és tevékenykedett Jézus. Megmutatta, hogy nem kell
sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak
kifejezzük, jelezzük. Mindig akad egy kendőnyi dolog a házban, hogy a családtagok
könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. A szeretet leleményes,
hirdeti Szent Pál a korintusi levélben. Csak ne legyünk érzéketlenek mások
iránt, csak nem rejtőzzünk el önzésünk csigaházába. Ne sajnáljuk egymástól a
kendőnyi időt, szeretetet, hogy Krisztus arca kirajzolódhasson lelkünk
kendőjén. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
VII. Jézus
másodszor esik el a kereszt terhe alatt.
A viszonzatlan szeretet titkának állomása ez. A viszonzást nem váró szeretet
titka ez. Nem a kamatozó szereteté, hanem a pazarlóé. Hányszor nyomnak földre
azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni. Mert ha még
ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném, mondja a zsoltáros is, de
hogy a barátaimtól, sőt családtagjaimtól, az lesújt újra. Sokszor fáj a
viszonzatlan szeretet, a hálátlanság. A gyermek részéről elfelejtett sok-sok
szülői áldozat. Az évtizedek együttléte után eldobott házastársi hűség. A
magukra maradt idős apák és anyák reménytelensége. De Jézust is éppen azok
hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de
aztán újból felállt és továbbment, hogy megtanítson arra, hogy a szeretetért
sohase várj hálát, viszontszeretetet, mert a szeretetet nem kamatoztatni
kell, hanem pazarolni. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és
családjainkon!
VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak.
A könnyek hatalmának állomása ez. A sírás titkának
megfejtése hangzik el itt. És ez nemcsak az asszonyok privilégiuma.
"Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!" Magunk miatt, mert
hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk társunkhoz, mert nem
szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron
megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A gyermekek miatt,
akiket nem vállalt világra hozni az édesanyjuk, akiket eldobott, elhagyott az
önzés vagy félelem, akiket nem vártak szeretettel a szülők, akiket most sem
szeretnek a családban, akiknek lelkével nem törődik senki. A könny nem
szégyellni való dolog, hanem nagy titok. Az anyák könnyét még Isten is engedi
maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az anyákét. Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk és családjainkon!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel.
A legsúlyosabb elesés állomása ez. A másokat is magával rántó zuhanás
veszélye. És a legmélyebb pontról való felkelés titka is. A szenvedélyek
rabságának keresztjét egyre több embertársunk és vele családja is hordozza.
Legyen az alkoholista vagy a kábítószer rabja, de az önpusztító
játékszenvedély is a legfontosabb szeretetkapcsolatokat zúzza szét, és rántja
magával anyagilag, sőt erkölcsileg is a családot. De a legreménytelenebb
helyzetből is van kiút. A harmadik elesésedből való felállással bíztatsz
minket erre. Beléd vetett mély hittel és bizalommal, beléd kapaszkodva mi is
fel tudunk állni. De adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek,
gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet. Ne
taszítsák ki a család védő szeretetéből, hanem együtt álljanak fel. Könyörülj
rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
X. Jézust megfosztják ruháitól.
Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága,
nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet
állomása is ez. Micsoda szégyen a ruhátlanság szegénysége, a
kiszolgáltatottság tehetetlensége. A divatozás által pedig éppen az ilyen
elesettek iránti érzékünket veszítjük el. De micsoda lelki szegénységre vall
az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség vagy az önmagából kivetkőző
erőszakosság. Az önmagát csak megvalósítani akaró önzés, önteltség is
megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adni. "Semmit sem ad,
aki mindent oda nem adott". Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját
is. Az igazi szeretet nem méricskél. Boldog házasság és család is ott terem,
ahol mindnyájan a másikat akarják elsősorban boldoggá tenni és nem a saját
boldogságukat keresik csupán. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és
családjainkon!
XI. Jézust keresztre szegezik.
A "nincs visszaút" állomása ez. Az összetöretés titkát szegezik ki,
hogy mindenki lássa, ez a család és minden közösségi élet alkotmányának
legfőbb paragrafusa. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő: elkötelezettnek
lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, mint Jézus és a
kereszt. A nincs visszaút legfőbb biztonsága. A megtartó szeretet legnagyobb
erőforrása. Keresztre szegezettnek lenni egyenlő azzal is, hogy családunk
közös meggyőződését vállalom és megvallom, abban hűséggel kitartok akkor is,
ha hátránnyal jár, akkor is, a szembe kell menni az egész világgal, akkor is,
ha lenéznek érte vagy maradinak tartanak, akkor is, ha bolondnak tartanak.
Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt,
úgy halálát is másokért, értünk vállalta. Ez a krisztusi alkotmány legfőbb
paragrafusa. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XII. Jézus meghal a kereszten.
A halál titkának feltárulkozása ez az állomás. A szeretet erős, mint a halál,
sőt annál is erősebb. A szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság.
A család szeretetének és hitének legnagyobb próbája szeretteink halála. Az
idős kor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál
elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok halála
szörnyen felháborít, értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak családok, akik
a gyermeket meg akarják óvni a halál szörnyűségétől. Vannak kultúrák, amelyek
ki akarják itatni a halál valódiságát az életükből. De csak egy jó megoldás
van, szembenézni vele és felvállalni Krisztussal. Akkor nem lesz törés sem a
gyermek lelkében, sem a szeretetkapcsolatban, sőt Krisztusban folytonos marad
a kapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb. Krisztus halála a mi
feltámadásunk. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik.
A gyermekét elvesztő anya állomása ez. A természet rendjét felforgató titok.
A kereszttől való megszabadulás mégsem a végső megoldás. Az élet rendje
szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket,
és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet.
Hány édesanya tartotta már karjában gyermekét Mária óta. E mérhetetlen
fájdalomra nincs sem emberi magyarázat, sem földi vigasz. A halált tartani
ölükben, ahonnét az élet fakad? Csak isteni magyarázat van rá: "nem hal
meg örökre, fiad él, fel fog támadni". Ez az isteni válasz. Sokszor
megszabadulunk a kereszttől, de mit sem használ, ha a halál foglyai maradunk.
Önmagában ez még nem elég. Szívünk többre vágyik! Ezt a többre vágyást ki ne
oltsátok lelketekből, gyermekeitekből. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj
rajtunk és családjainkon!
XIV. Jézust sziklasírba temetik.
A sírok titkának állomása ez. A földbe hulló mag bátorságának titka ez. Az
Isten hallgatásának beszédes üzenete ez. A sír bejárata elé még követ is
gördítenek, mely elzárja a bent levő és a kint levők egymás felé vezető
útját. A kő elhomályosítja a látást életünk nehéz, sötét pillanataiban,
amikor szeretteink sírja fölött állunk. Erősen próbára teszi hitünket, hogy
igazak-e Jézus szavai az örök életről. Legyen a családban ilyenkor valaki,
akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést,
ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. Szeretteink halála
csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk
Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké.
Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat az Isten,
látszólag távol van, de valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a
fájdalomban, amikor soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában.
Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
XV. Jézus harmadnapra feltámad.
Föltámadt Jézus, te a világ kiszolgáltatottsága elől a család védő menedékébe
jöttél e földre. Erősítsd meg a mi családjainkat is, hogy menedékei legyenek
tagjaiknak, és otthonos legyél bennük te magad is. Add, hogy a család
védelmében meg tudjunk küzdeni a világ rossz hatásaival, legyen erőnk a
kereszt hordozására. Taníts meg, velünk élő Jézusunk, otthonainkat
megbecsülni, a családi összetartást, a szeretet és tisztelet erényét növelni,
a családi értékeket megőrizni. A szülők Szent József és a Boldogságos Szűz
Mária példáját követve szeressék egymást és gyermekeiket, de mindenek előtt
téged, mennyei Atyánk. A gyermekek az Úr Jézus őszinte, valóságos gyermeki
lelkületéből tanuljanak igazi engedelmességet szüleik és mennyei Atyánk
iránt. Most különösen azokért ajánljuk fel keresztutunkat, aki családunkban a
legnehezebb keresztet hordozza (rövid csendben mondjuk el, ki az). Fogadd el
egyházközségeink minden családjáért ezt a keresztutat. Ámen. Könyörülj
rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!
|
Kommentáld!