"Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját."
János evangéliuma 4. fejezet, 34. vers

„Ez a gyerek falja a könyveket!” Egyre ritkábban, de néha lehet még hallani ezt a mondatot. S ha valaki ezt mondja, akkor senki sem gondol arra, hogy a gyerek szó szerint megeszi a könyveit. Habár nem emlékszem rá, lehet, hogy ha kisgyermeként valakitől ezt hallottam, akkor szó szerint azt hittem, mert sokáig azt gondoltam, hogy a felnőttek mindig komolyan gondolják, amit mondanak… 

A fenti mondattal olyan szülők szoktak dicsekedni, akik büszkék arra, hogy a gyermekük szeret olvasni. Édesapám példáját látva én is ilyen voltam már gyerekként is. Igen, vannak olyanok, akiknek szinte ki sem lehet robbantani a kezükből a könyveket. Egyiket olvassák a másik után, mert vagy nagyon érdekli őket valamilyen téma, vagy mert úgy tudnak olvasni, hogy megelevenednek a szemeik előtt a költői képek, vagy a leírt történetek jelenetei. Élvezik az olvasást, ez a szenvedélyük.

Vannak, akik a könyveket falják, Jézus „eledele” pedig az volt, hogy teljesítse annak az akaratát, aki őt elküldte, és hogy elvégezze az ő munkáját. Az én meggyőződésem, hogy a Megváltó ebben a mondatában nagyjából ugyanabban az értelemben használta ez a jelképes kifejezést, ahogy mi is a fenti példában. Számára – valószínűleg ellentétben velünk – nem okozott nehézséget, hogy mindig az Atya akarata szerint cselekedjen, mert élvezte, ez volt a szenvedélye. Ezzel a vággyal ébredt, ez töltötte be a nap során, és ezzel a gondolattal tért nyugovóra. És valóban, amikor olvassuk a történeteket, amelyekben különböző emberekkel találkozott, beszélgetett, foglalkozott – amikor az Atyjától kapott megbízatását végezte – azokból tényleg ez sugárzik.

És milyen jó, hogy neki ez volt az egyik szenvedélye! Hiszen amiért jött, azt másként nem lehetett volna végig csinálni… és akkor most milyen reményünk lehetne nekünk, a barátainknak, a szüleinknek, a gyermekeinknek? Mik a mi „eledeleink”? Más szavakkal: nekünk milyen szenvedélyeink vannak? Hasznosak mások számára is, építőek, vagy csak magunkról szól, amikor nekik élünk, esetleg még valami rosszabb?

S hol van Jézus a mi életünkben? Az biztos, hogy ő szenvedélyesen szeret minket ma is…

Áldott napot!

Bejegyezte: Simon Csaba – május 29, 2020