Pálfordulás:
A jelentősebb szentek névünnepei általában a csillagászati hónap első, azaz a naptári hónap utolsó dekádjába esnek.
Apostol
is jut majd mindegyikbe, némelyik „fődekádba” kettő is. Vízöntő havát
Szent Pál képviseli – ahogy maga mondta –, „a legkisebb az apostolok
között”, nem találván méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy
korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében (IKor
15,9).
Mint a Bibliában olvasható, Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, egy ízben az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment.
Az
úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és
látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” (ApCsel
9,1–31.)
Az élmény hatása alatt megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
Pál fordulása (jan.
25.) ennek a „fordulatnak” állít emléket. Megtérésének Krisztus új
szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul
helyett római nevét, a Paulust használta (zsidó származása mellett római
polgár volt születésétől fogva). A névcsere jelképes értelmű. Az
eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latinpaulus „kicsinyt”
jelent, és az amúgy is aprócska Pál, aki „saulként” a legnagyobb volt
az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.
A
páli fordulatnak tágabb jelentést adott az a tény, hogy az addig csak
zsidók közt térítő apostolokkal szemben Pál a pogányok misszionáriusa
lett: a Törvény útjáról a Hit útjára tért, mint maga írta több helyütt. A
keresztény mozgalom ezzel a lépéssel indult el ezen az úton, mely által
világvallássá lett.
Kommentáld!