Boldog IX. Piusz (született Giovanni Maria Mastai-Ferretti, Sinigaglia, 1792. május 13. – Róma, 1878. február 7.) Szent Péter 255. utódaként 1846–1878 között római pápa.

Giovanni-Maria-Giovanni-Battista-Pietro-Pellegrino-Isidorio 1792. május 13-án született. 1803-ban a piaristák középiskolájában tanult. 1810-től Rómában filozófiát, matematikát, teológiát és jogot tanult. 1818. december 18-án szubdiakónussá, 1819. március 6-án diakónussá, 1819. április 10-én áldozópappá szentelték. Ezután a Santa Maria in Via Lata-templom káptalanjának kanonokja lett 1823-ig. Ekkor a Szentszék diplomáciai feladattal bízta meg: a Chilében szervezendő apostoli nunciaturán uditore lett. Spoleto érseke 1827. május 21.-én lett.

Amikor XVI. Gergely pápa 1846. június 1-jén elhunyt, a bíborosok többsége meg volt arról győződve, hogy az elhunyt pápa egyoldalú, konzervatív politikáját fel kell lazítani. Ezért mindjárt a konklávé második napján a liberális hírében álló Giovanni Mastai-Feretti bíborost választották meg pápának, aki a IX. Piusz nevet (1846-1878) vette föl.

Pápasága kezdetén – jóllehet lélekben mindig is radikális konzervatív volt – megpróbálta a Pápai Államot az olasz függetlenségi nemzeti törekvésbe bekapcsolni. Garibaldi radikalizmusa ugyan elfogadhatatlan volt számára, de az itáliai osztrák egyházi jozefinizmussal (főleg Lombardiában) és a világi politikával ő sem értett egyet. 1846. július 17-én politikai amnesztiát bocsátott ki, 1847 októberében új államtanácsot, 1848. március 14-én pedig új minisztériumot állított fel, biztosította sajtó – és gyülekezési szabadságot. IX. Piusz népszerűségének tetőfokán állott. Az Itália egyesítésén dolgozó szárd–piemonti kormány ekkor arra szólította fel őt, hogy indítsanak hadat Ausztria ellen. Piusz pápa, miután a bíborosok többsége a semlegesség mellett foglalt állást, 1848. április 29-én visszautasította az ajánlatot. A csalódás az olasz hazafiak körében mérhetetlen volt: Piuszból, a haza atyjából a haza árulója lett.

1848 májusában új, főként világi személyekből álló minisztertanácsot volt kénytelen kinevezni, de ennek elnökét, Pellegrino Rossit november 15-én meggyilkolták, és kitört a forradalom. A felkelők megostromolták a pápa menedékét, a Quirinale palotát is, ezért Piusz november 24-én álruhában a Nápolyi Királyság területére, Gaetába menekült, ahol 17 hónapot töltött. A Rómában kitört forradalomnak és az ekkor kikiáltott Római Köztársaságnak a nagyhatalmak beavatkozása vetett véget, akik gaetai konferenciájukon (1849. március 30-ától szeptember 22-éig) a pápai államot helyreállították. Ezután Piusz visszatért Rómába, és Giacomo Antonelli államtitkár (1806-1876) segítségével megkezdhette a Pápai Állam teljes újjászervezését.

A Pápai Államot, amely most már csak Rómára és környékére szorítkozott és 700 000 lelket számlált, francia és német segédcsapatok tartották fenn. Amikor ezek a porosz–francia háború miatt kivonultak, 1870. szeptember 20-án az Olasz Királyság csapatai birtokukba vették Rómát. Piusz ezután a „Vatikán foglyának” tekintette magát, és még az 1871-es ún. garanciatörvényt is elvetette, amely biztosította volna a pápa szabadságát, hivatalának gyakorlását, felségjogait, anyagi kárpótlását stb.

IX. Piusz hosszú uralkodása a missziókat illetően elődje munkásságának folytatását jelentette, a katolikus világmisszió tulajdonképpen ekkor bontakozott ki. Piusz pápa 33 vikariátust, 15 prefektúrát és 3 delegatúrát állított fel a pogány misszió szolgálatában.

Piusz úgy vélte, a Vatikán meztelen szobrai bűnös gondolatokat ébreszthetnek, ezért 1857-nen vésőt ragadott és a felbecsülhetetlen értékű szobrok nemi szerveit eltüntette. Később fügefalevéllel pótolták a megcsonkított részeket.

IX. Piusz pápa 1878. február 7-én rövid szenvedés után elhunyt. Holttestét ideiglenesen a Szent Péter-bazilika kriptájában helyezték el. 1881. július 12-ről 13-ra virradó éjszaka szállították át a Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikába. Temetését azonban olasz radikális csoportok zavarták meg, akik a pápa koporsóját a Teverébe akarták vetni, de ezt I. Umbertó olasz király katonái megakadályozták.

IX. Piuszt II. János Pál pápa avatta boldoggá 2000. szeptember 3-án és ünnepe napját pontifikátusa végének (halálának) napjában, február 7-ben határozta meg.