„Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél a te szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én szétszélesztelek benneteket a népek közé, de ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat, akkor ha az ég széléig űztelek is el benneteket, még ott is összeszedlek és elviszlek benneteket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott lakjék az én nevem.”
Olvasd el kérlek újra a fenti szöveget. Mit olvasol ki belőle? Milyen hangnemben olvasod? Halkan vagy hangosan, lassan vagy gyorsan hallod a gondolataidban? Ha kell olvasd el újra…
Elmondjam én hogyan olvasom? Egy lágy hangot hallok, amely lassan, halkan szól hozzám. Úgy képzelem, hogy az Úr előttem áll és mélyen a szemembe néz. Kinyújtja a karját, megfogja a kezemet. Rám mosolyog és ezt mondja: „Tudom, hogy most távol vagy tőlem. Nem haragszom rád ezért. Szükséged van néha arra, hogy elengedd a kezem és tapasztalj. De szeretném, hogy tudd, rám bármikor számíthatsz. Én nem felejtelek el, a kezembe véstem a neved és ismerlek. Ha sok lenne az élet és a terhek alatt összeroppannál, én sietek hozzád. Újra megfogom a kezed és felsegítelek a romok alól. Magamhoz veszlek és támogatlak. Ne félj semmit, mert én veled vagyok!”
Ha valamit megtanultam az elmúlt évek alatt akkor az az, hogy ha én vagyok a tékozló fiú, aki úgy érzi, hogy mindent nagyon jól tud és tud az apja nélkül is létezni, akkor Isten az apa és mindig várni fogja, hogy megjöjjön a jobbik eszem.
Lehet, hogy most távol vagy a Jóistentől, talán nem is akarsz róla hallani. Talán úgy érzed elhagyott és csak magadra számíthatsz. Én is voltam így, nem is egyszer. Aztán amikor úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, valójában akkor voltam a legmélyebb pontomon és akkor volt a legnagyobb szükségem az Úrra. Nem tudtam róla, eszembe sem jutott és nem akartam rá gondolni, de utólag beláttam, hogy szükségem volt/van rá.
Eltávolodunk tőle, haragszunk rá, kételkedünk benne és ő mégis utánunk jön, összeszed és magához vesz!? Ki hallott még ilyet? Lehet azt mondod, hogy „Dehogyis jött ő utánam, magamra hagyott”, tényleg? Tényleg így gondolod?
Ha ma csak egy dolgot próbálsz ki, akkor az legyen a következdő: nyisd ki a szíved. Nyisd ki a szíved Isten szeretete előtt. Tudom, nehéz bízni a sok rossz között, nehéz meglátni a jót, ha bajok vesznek körül, de még nehezebb anélkül a szeretet nélkül élni, amely ilyen mély és erős. Ebben a szeretetben biztonságban vagy, hidd el!
Áldott napot!
bejegyezte: csomó hajni – december 14, 2021
Kommentáld!