Ateremtéstörténetet olvasva láthatjuk, hogy az ember alapállása az Istennel szemben, a Teremtő felé való fordulás. Az Isten és én. A kísértő elhiteti az első emberpárral, hogy olyanok lesznek, mint az Isten, hogyha esznek a kert közepén található fa gyümölcséből. Ezért hátat fordítanak az Úrnak. Már csak magukat látják élő személyként. A mérhetetlen ego miatt az ember megteremti magának saját evilági paradicsomát. Létrehozza saját vágyainak világát, az álmainak világát, a fantáziájának világát, a gondolatainak világát és az ambícióinak a világát. Ebben az általa létrehozott „paradicsomban”, már csak az történhet, amit ő megenged. Mindent és mindenkit ő irányít. Mindenhatónak képzeli magát. Elidegenedve Istentől, a többi személytől csak magát tekinti valóságos élő személynek. Mindenkit eltárgyiasítva úgy bánik a személyekkel, mint személytelen tárgyakkal, melyeket tologathat saját sakktábláján. Egy személytelen világban találja magát, amely a saját maga által teremtett pokol. A szeretetnek, mint fogalomnak már nincs értelme. A szeretet fogalmának jelentését ebben a rendszerben átveszi az önzés.

Sokszor arra gondolunk, hogy a keresztény életben nincsenek ilyen emberek, pedig ott élnek/élünk egymás mellett:

Listával megyünk a templomba, hogy mire van szükségünk, mit kell az Úrnak tennie, hogy elégedettek legyünk vele.

„Szent gondolataimat, vágyaimat” akarom Istennel realizáltatni.

Tetteinkkel dicsekszünk: „Hálát adok Uram, hogy én nem vagyok olyan, mint ott az a másik ember!” …

Egy jó önközpontú katolikus miért jár templomba?

Jó beszédet akarok hallani

Jó legyen a liturgikus zene (kórus, zenekar, gitáros mise)

Ő díszíti az oltárt

Ő a felolvasó

Ő viheti a baldachint a körmeneten… stb.

Jézust is megkísérti az önközpontúság, hiszen „mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el”.

Nyilvános működése előtt a sátán őt is az önközpontúság tipikus kísértéseivel akarja tőrbe csalni:

1. Birtoklásvágy: „Mondd ezeknek a köveknek, hogy változzanak kenyérré!” De ő szembeszáll a kísértővel és kijelenti, hogy „nem csak kenyérrel él az ember … ”.

2. Hatalomvágy: „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok …” – de ő megválaszol: „Írva van, Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

3. Végül az emberben lévő dicsőségvágyra játszik: „Ha Isten Fia vagy vesd le magad a templom falárról. Hiszen az angyalok tenyerükön fognak hordozni téged, hogy köbe ne üsd lábadat!” – Ismét megválaszol a sátánnak: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet. (Lk 4,1–13)

Milyen válaszokat adunk mi a kísértőnek?

Hofher József jezsuita szerzetes