ISTENEM, NAGYON SZERETLEK
Jóságos Istenem, szívemből szeretlek,
Forró szerelemmel magamhoz ölellek!
Magamhoz ölellek, szívemhez szorítlak!
Nincs olyan hatalom, mely eltántoríthat!
Madarak dalában a hangodat hallom!
Nyíló virágokban az arcodat látom!
Szellő, ha lengedez, Te simogatsz engem!
Istenem, köszönöm, hogy így szeretsz engem…
Tudom Atyám, tudom, sok a Te gyermeked,
Minden gyermekedet, oly nagyon szereted!
Átölelsz bennünket Szíved melegével,
Táplálod testünket illatos kenyérrel.
Mint a szorgos pásztor, nyájad terelgeted,
Az elbitangoltakat visszavezetgeted!
Tudom, hogy szeretnéd megmenteni őket,
Magadhoz ölelni mind a tévelygőket!
Hogy miért szereted ezt a gyarló népet?
Emberi elme még felfogni sem képes!
Mivel magyarázzuk az örök megújulást?
E titkot nem tudhatja Rajtad kívül más!
Tavasz, ha beköszönt, nyílnak a virágok,
Illat árasztja el e beteg világot,
Melyben már alig van helye az életnek,
A nagy kapzsisággal mindent tönkretesznek…
Az élet szikrája azért még jelen van,
A nap melegével a bimbó kipattan.
Megannyi élőlény szeretetre vágyik,
Anyák szíve alatt gyermekük virágzik.
Atyám! Alkotásod e végtelen természet,
Egy nagy templom, melyben átkarol az élet!
És mi valamennyien ide tartozunk,
Életünk vándorútján itt ballagunk!
Az utunk göröngyös, elesünk, felállunk,
Minden lépésünkkel csak Téged szolgálunk.
Atyám! Szent Lábaid előtt leborulok!
Szerelmem végtelen! Csak a Tiéd vagyok!
Álleluja!
Kommentáld!