Azt hiszem manapság az az egyik legnagyobb csapdája
Sátánnak, amikor megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy Isten lemondott
róluk, nem számítanak, jelentéktelenek vagy épp reménytelenek.
A reménytelenség minden oldalát bemutatja, kezdve azzal,
hogy reménytelen esetek, akiket a bűn olyan messzire sodort Istentől, hogy
onnan képtelenség visszakerülni, majd ez a hazugság egy olyan állapotot idéz
elő, amely teljes reménytelenségbe fordítja a lelket. Ezzel pedig kész is az
ördög terve, célját elérte. Ekkor az emberi lélek feladja a harcot és
mélyzuhanásba kezd, mert azt hiszi Isten elvetette őt.
Éreztél esetleg már így? Voltál már annyira kétségbeesve,
hogy teret engedtél ilyen gondolatnak? Ha nem, akkor szerencsés vagy, de ha
mégis, akkor üdvözöllek! Ez a mai ige határozottan nekünk/neked szól, aki néha
távol érzi magát Istentől!
Sok bátorítás található a Bibliában, ez a mostani pedig
egyenesen gyöngyszemként tündököl köztük. Hiszen, kell-e ennél nagyobb
bátorítás és biztatás, minthogy „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog
hozzátok!” ? Az egyik kedvenc
mondatom,
amit ezzel kapcsolatban olvastam valahogy így szólt:” Bosszúságaink
eltűnnek,
mikor Jézus közel húzódik”. Talán mi nem érezzük úgy, hogy azok a rossz
dolgok,
amiktől épp szenvedünk eltűnnének vagy megszűnnének, de Jézus mindig
enyhíti a
körülményeket és kiutat mutat. Milyen csodálatos megfogalmazás, hogy
Jézus húzódik. Nem tolakszik vagy erőszakkal tör ránk, hanem szépen,
csendben
oda húzódik mellénk és a legnehezebb helyzetekben fogja a kezünk.
Közeledésünk
jelzés felé, hogy szívesen látjuk életünkben, elménkben és legfőbbképpen
szívünkben. A vágy, amit iránta és jelenléte iránt érzünk jelzés
Jézusnak, hogy
közelségébe akarunk élni.
A bűnök okozta sebek megbénítanak és a fájdalom elveszi
energiánkat. Jézus Krisztus viszont biztonságot és nyugalmat kínál. Hogyan?
Minél közelebb kerülünk Hozzá, Sátán annál messzebb kerül lelkünktől, ugyanis
gyűlöli Isten jelenlétét, nem bírja elviselni Isten fényét és hatalmát. Isten
mellett teljes biztonságban vagyunk!
Azonban mindez nem elég. Nem elég belátni, hogy szükségünk
van az Isten nyújtotta biztonságra, szívünket teljesen oda kell adni neki, ami
azt jelenti, hogy kétlakiságunkat be kell szüntetni. Olyan ez, mintha vennénk
egy hotel épületet és megkeresnénk egy vállalkozót, hogy segítsen azt
felújítani. Ő elfogadja a felkérést és tesz egy ajánlatot. Ingyen felújítja az
egész épületet és a befolyó összegből sem kér jutalékot, cserébe csak egyetlen
szobát kér az épületben. Viszont mi ragaszkodunk minden szobához és nem vagyunk
hajlandóak oda adni neki azt az egyet sem.
Isten szívünk minden szobájára igényt tart. Ingyen és
bérmentve áll rendelkezésünkre, biztonságot ad, segít és fogja a kezünk,
cserébe csak annyit szeretne, hogy szívünk egészével rendelkezhessen. Csakhogy
ezt a legnehezebb megtenni. Elengedni minden
önbízást, elvárást, hitetlenséget, gyűlöletet, kételkedést, haragot,
képmutatást, világszeretést. Ez nehéz feladat.
De, kaptunk egy ígéretet:” Közeledjetek Istenhez, és ő
közeledni fog hozzátok!” Ahogy Jézus imádkozott
az egységért, pont arra az egységre van nekünk is szükségünk. Keressük
lelkünkben és gondolatainkban az Istennel való egységet, hogy amiképp Jézussal
egységet alkottak, úgy velünk is egységet
alkothasson és szeretetével, irgalmával és kegyelmével elhalmozzon minket.
Áldott napot kívánok!
Kommentáld!