A keresztény ikonográfiában a háromszemélyű Egy Isten egyik szimbóluma egy háromszög közepén elhelyezett szem.

A geometriai elem közepén lévő szemgolyó, kevésbé személyes, kevésbé szerető tekintetet hív elő bennem, mint egy ragyogó, mosolygó arc. Isten, aki születésem előtt már látta minden léptemet és a teremtés befejezése után azt mondta, mindez jó! Jó vagy! Ez a szem számomra inkább számon kérő és megfigyelő, semmint szeretettel gondomat viselő, bennem gyönyörködő tekintet. Figyel, hogy valóban jó vagyok-e; vagy megfeledkeztem akaratáról, törvényeiről?

Rettenetes, mikor a gyerekeknek énekeljük: „Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel, jól vigyázz kicsi …” . A szigorú Isten leselkedik, hogy lecsapjon ránk. A gyerekek számára egy abszolút hamis istenképet sugall a dal szövege.

Mikor hallom ezt az éneket, mindig eszembe jut egy tréfás történet:

Egy hitoktató néni felrajzolja a szimbólumot a táblára és kommentálja: „Látjátok! Ez itt Isten! Ő mindent lát és hall!”

Egy kisfiú jelentkezik és így szól a hitoktatónőhöz: „Kati néni! Rajzoljunk még egy szemet a háromszögbe! – Miért, Petikém? Mert több szem többet lát!”

Hát igen! Így alakul ki bennünk felnőtt korunkra, hogy meneküljük Isten tekintete elől. Ez a tekintet biztos nem vitte volna haza a tékozló fiút atyai házába.

A tekintet hamis személyiségbe börtönözhet minket és másokat. „Bár Isten látja bűnünket, meglátja mögötte szívünk rejtett vágyát, és megtalálja mindannyiunkban a jóság legkisebb csíráját is. Még a legromlottabb emberi lény is hordozza magában az isteni világosság nyomát és emlékét (egy anya talán ezért is szereti örökké gyermekét). Ha bezárjuk gonoszságába és az önmagáról kialakított képbe, kioltjuk benne a világosságot és a sötétségbe taszítjuk. Pozitív tekintetünkkel viszont újraéleszthetjük a lángot. Ha nem vesszük figyelembe azt a rosszat, amelynek áldozatai voltunk, akkor megadjuk a másiknak a lehetőséget, az erőt, hogy újra felkeljen, hogy megváltozzon.” (Jo Croissant)

Egy barátom mesélte: A főnöke így szólt hozzá: „Sok jót hallottam rólad, de ez számomra nem mond semmit. Én akarok meggyőződni róla, hogy igaz-e, amit rólad állítanak.”

Nyilván ez a mondat sokkal inkább a gyengeségeinket, hibáinkat hívja elő bennünk, semmint erényeinket, jó tulajdonságainkat.

„Csak a jót lásd meg testvéredben, a többit hagyd irgalmamra.” – mondja nekünk Isten. „Ahányszor negatívan, ítélettel nézünk valakire, címkével látjuk el, megakadályozzuk, hogy átalakuljon. Törekedjünk mindig arra, hogy a legjobbat lássuk meg, örüljünk annak, ami a másikban szép, fedezzük fel benne Istent. Adjon a tekintetünk életet.” (Jo Croissant)

Hofher József    jezsuita szerzetes