Nagyböjt első vasárnapján, Jézus pusztai megkísértésének történetéről elmélkedve a pápa arra figyelmeztetett, hogy a gonosz a szenvedélyek mérgében gyökerezik. Ha hallgatunk az ördög csábítására, akkor a birtoklás, a hatalom, a hírnév megszállottjaivá, rabszolgáivá válunk.

Vertse Márta – Vatikán

A nagyböjti időszak számunkra is legyen a lelki megtisztulás ideje, amikor időt szakítunk az imának és a lelkiismeretvizsgálatnak, Isten Szavával válaszolunk a világ csábításaira, megtanuljuk, hogy a valódi szabadságot válasszuk – tanította Ferenc pápa. 

Nagyböjt első vasárnapján az evangéliumi szakasz a pusztába visz el bennünket, ahová Jézust a Szentlélek vezette ki negyven napra, hogy az ördög megkísértse (vö. Lk 4,1-13) – kezdte beszédét Ferenc pápa, rámutatva, hogy Jézust is megkísértette az ördög és Jézus mindnyájunkat elkísér bennünket kísértéseinkben. A puszta a gonosz csábításai elleni küzdelmet jelképezi, hogy megtanuljuk a valódi szabadságot választani. Jézus ugyanis a pusztaság tapasztalatát közvetlenül nyilvános működése megkezdése előtt éli át. Pontosan ezen a spirituális harcon keresztül Jézus határozottan megerősíti, hogy milyen Messiás kíván lenni. Nem akármilyen típusú Messiás – fejtette ki a pápa, megállapítva, hogy éppen ez az evangéliumi szakasz Jézus messiási identitásának, Jézus messiási útjának kinyilvánítása. „Én vagyok a Messiás, de ezen az úton” – mondta a pápa, majd elemezte azokat a kísértéseket, amelyek ellen Jézus küzdött.

 

Az ördög kétszer fordul Jézushoz ezekkel a szavakkal: „Ha Isten Fia vagy…”. Azt javasolja ugyanis, hogy használja ki helyzetét: először azért, hogy kielégítse anyagi szükségleteit – az éhséget, azután azért, hogy növelje hatalmát, végül pedig azért, hogy Istentől egy csodás jelet kapjon. Három kísértésről van szó. Mintha azt mondaná: „Ha Isten Fia vagy, használd ki!”. A pápa utalt rá, hogy ez velünk is gyakran megtörténik: „Ha te abban a pozícióban vagy, használd ki! Ne hagyd ki a lehetőséget, az alkalmat”, vagyis „gondolj a te nyereségedre”. Csábító javaslat, de a szíved rabszolgaságához vezet: a birtoklási vágy megszállottjává tesz, mindent lefokoz a dolgok birtoklására, a hatalomra, a hírnévre. Ez a kísértések magva: „a szenvedélyek mérge”, amelyben a gonosz gyökerezik. A pápa arra buzdított, hogy tekintsünk magunkba és akkor meglátjuk, hogy kísértéseink mindig ezt a mintát követik, mindig ez a cselekvési módjuk.

 

Jézus azonban győztesen szembeszegül a gonosz vonzerejével. Hogyan teszi ezt? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Jézus Isten Szavával válaszolva a kísértésekre, amely azt mondja, hogy ne húzzál hasznot a helyzetedből, ne használd Istent, a többieket és a dolgokat saját magad javára, ne használd ki pozíciódat, hogy kiváltságokat szerezz. Mert a boldogság és a valódi szabadság nem a birtoklásban, hanem a másokkal való osztozásban rejlik; nem abban, hogy kihasználunk másokat, hanem abban, hogy szeretjük őket; nem a hatalom megszállottságában, hanem a szolgálat örömében.

 

Ezek a kísértések minket is elkísérnek életünk útján – figyelmeztetett rá Ferenc pápa. Ébernek kell lennünk és ne ijedjünk meg – ez mindenkivel megesik – legyünk éberek, mert a kísértések gyakran a jó látszata formájában jelentkeznek. Valóban, az ördög ravasz, mindig megtéveszt. Azt akarta elhitetni Jézussal, hogy javaslatai annak bizonyítására szolgálnak, hogy ő valóban Isten Fia.

 

A pápa hangsúlyozta: Jézus nem folytat párbeszédet az ördöggel: soha nem folytatott párbeszédet az ördöggel. Vagy elűzte, amikor a megszállottakat gyógyította, vagy ebben az esetben, mivel válaszolnia kellett, azt Isten Szavával teszi. Ferenc pápa erőteljesen arra buzdított, hogy soha nem lépjünk párbeszédre az ördöggel: ravaszabb nálunk. Ragaszkodjunk Isten Szavához, mint Jézus és legfeljebb mindig Isten Szavával válaszoljunk. Nem tévedünk, ha ezen az úton haladunk.

Az ördög ravaszságára utalva Ferenc pápa azt hangsúlyozta, hogy a gonosz velünk is így tesz: gyakran „kedves szemekkel”, „angyali arccal” érkezik; még azt is tudja, hogy hogyan álcázza magát szent, látszólag vallásos indítékokkal! Ha engedünk hízelgésének, végül igazoljuk hamisságunkat, jó szándéknak álcázva azt. Például hányszor hallottuk ezt: „Furcsa üzletet kötöttem, de segítettem a szegényeket”; „kihasználtam szerepemet, mint politikus, mint kormányzó, mint pap, mint püspök” – de jó célból”; „engedtem ösztöneimnek, de alapjában véve senkinek sem ártottam”, gyakran halljuk ezeket az önigazolásokat és ehhez hasonlókat egyiket a másik után. A pápa arra kérte a híveket: a gonosszal ne kössünk semmiféle kompromisszumot! Az ördöggel ne folytassunk semmiféle párbeszédet! A kísértéssel nem szabad párbeszédet folytatnunk, nem szabad abba a lelkiismereti álomba zuhannunk, amely azt mondja: „De végül is nem súlyos, mindenki így csinálja!” Tekintsünk Jézusra, aki nem keres egyezséget, nem köt megállapodást a gonosszal. Az ördöggel szembe állítja Isten Szavát, amely erősebb az ördögnél és így leküzdi a kísértéseket

 

Ferenc pápa azt javasolta, hogy számunkra is legyen ez a nagyböjti időszak a pusztaság ideje. Szakítsunk időt a csöndnek és az imának – ez jót tesz nekünk; ezekben az időszakokban álljunk meg és nézzük meg, hogy mi nyugtalanítja szívünket, mi az a belső igazságunk, amiről tudjuk, hogy nem lehet igazolni. Lássuk tisztán, hogy mi zajlik bensőnkben, helyezzük magunkat Isten Szava elé az imában, hogy végbe menjen bennünk egy jótékony harc a gonosz ellen, ami rabszolgává tesz bennünket, egy harc a szabadságért.

 

Ferenc pápa Máriához fordulva zárta le beszédét nagyböjt első vasárnapján: „Kérjük a Szűzanyát, hogy kísérjen el bennünket ebben a nagyböjti pusztaságban és segítsen bennünket a megtérés útján”.