Beköszöntött az igazi tél, hóval, hideggel és persze köddel,
ami nagyban megnehezíti a közlekedést és a tájékozódást. Na de nem időjárás
jelentést akarok írni, pusztán ahogy a minap haladtam a ködös utcán
elgondolkodtam…
Isten mindenen keresztül tud hozzánk szólni és ha elég
szemfülesek vagyunk, akkor észre is vesszük Őt. Gyermekded példa fogalmazódott
meg bennem, de azt gondolom, hogy ez tudja a legjobban jelenleg szemléltetni
Isten szavát.
Kiskoromban sosem értettem, hogy a nénik és bácsik miért
könnyeznek meg egy igehirdetést vagy egy bibliaverset vagy egy költeményt. Nem
értettem, hogy egyszerű szavak, amelyeket valaki papírra vetett hogyan tudnak
ekkora érzelmi hatást kiváltani emberekből. Elgondolkodtam, hogy vajon egyszer
én is így leszek? Én is sírni fogok egy bibliaversen vagy egy igehirdetésen?
Valóban képes megérinteni egy embert ilyen mértékben?
Néhány nappal ezelőtt egy oktatói képzésen vettem részt. A
képzésen szemléltetésként feladatokat kellett megoldjunk és az egyik feladat az
volt, hogy a lelki terheket egy fizikális teherrel mutatták be, amelyet nekünk
kellett „cipelni”, na nem téglákat, hanem csak tojásokat, amelyekre ráírtunk
olyan hétköznapi terheket, gondokat, amelyekkel egyre több ember küzd manapság.
3 tojásról van szó, amelyet egész nap a kezünkben kellett tartani szigorúan.
Egyetlen pillanatra sem volt szabad letennünk. Mondanom sem kell, hogy a nap
végére a kezünk igencsak elállt, hiába olyan könnyűnek tűnik. Az oktatónk a nap vége felé megkérdezte, hogy
mit gondolunk, vajon meglehet szabadulni ezektől a terhektől? Persze, értsük
itt akár a fizikális, akár a lelki terheket. Az egyik vélemény az volt, hogy
nem lehet, csak esetleg enyhíteni.
Hirtelen egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Vajon tényleg csak
enyhíteni lehet rajtuk? Nyújtottam a kezem és a válaszomat bemutatva egyik
kezemből, a másikba áttettem a
tojásokat, szimbolizálva ezzel azt, hogy a terheinket a saját kezünkből tegyük
át Isten kezébe. Ekkor az oktatónk kihívott minket a terem közepére és
borítékokból kellett választani egy-egy igeverses kártyát. Az enyémen ez állt: „Maga
az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged.
Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8) Olyan lettem, mint azok a nénik
kiskoromban. Sírtam. Nem csak én. Sokan. Ott, akkor sok ember kapott üzenetet
Istenről. Felemelő érzés volt.
És hogy miként kapcsolódik ez a ködös időjáráshoz? Isten
szava, olyan, mint amikor a ködös úton haladunk előre. Minél többet megyünk,
annál többet ismerünk meg belőle. Annál jobban ismerjük fel a helyeket, az
üzeneteket és magát Istent az
életünkben.
Bár könnyezve olvastuk el azokat az igehelyeket, de azok nem
szomorúság vagy bánat okozta könnyek voltak. Ahogy írja a bibliaversünk is: „igéd
vidámságot szerzett nekem, és szívbeli örömöt”.
Isten örömöt szerzett nekünk, mert üzent számunkra. Olyan
csodálatos és megnyugtató érzés észrevenni, hogy Ő ott van. Tapasztalni
fizikálisan az üzenetét. Tulajdonképpen szavakkal le sem lehet írni.
Minden embernek üzen. Minden nap van legalább egy olyan
helyzet, amivel Ő üzenni szeretne nekünk. Legyen az egy szó, egy gondolat, egy
helyzet vagy egy találkozás. Figyeljünk Rá és fedezzük fel jelenlétét az
életünkben. Vajon ma mit fog üzenni?
Áldott napot kívánok szeretettel!
Kommentáld!