"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!"

Mózes ötödik könyve 6. fejezet 6-7. vers

Isten parancsaihoz – amikről ez a két fenti mondat is szól – többféleképpen lehet viszonyulni. Az egyik lehetőség, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket. A másik lehetőség, hogy válogatunk közöttük, például tetszés, vagy valamilyen sajátos logika alapján, és egy részüket megtartjuk, másik részüket nem. Úgy is dönthetünk, hogy mindegyiket fontosnak tekintjük és megtartjuk.

Ami óta olvasni kezdtem a Bibliát, én mindegyik fázison átmentem. Eleinte úgy gondoltam, hogy Isten parancsai ma már nem fontosak. Aztán rájöttem, hogy ezek a javunkra válnak és védenek minket, ha megtartjuk őket, és akkor kezdtem egyik-másikat komolyan venni. Aztán elérkezett az az idő is, amikor rájöttem, hogy mindet azért adta Isten, mert jót akar nekünk, ezért eldöntöttem, hogy mindet meg fogom tartani.

Mit gondolsz, sikerült? Talán nem meglepő, hogy nem. Sőt, minél inkább meg akartam tartani őket, annál kevésbé sikerült. Legalábbis így éreztem, mert nagy igyekezetemben egyre élesebb szemekkel figyeltem a saját viselkedésemet, szavaimat és gondolkodásomat, és egyre több hibát fedeztem fel magamban. Ráadásul ez a hozzáállás oda vezetett, hogy másokat is ugyanígy kezdtem méregetni. Ebben az időszakban kellemetlen törvényeskedővé váltam, önmagam számára is. Különböző módszereket is kitaláltam, hogy segítsem magamat, hogy meg tudjam tartani Isten parancsolatait – persze amellett, hogy sokat imádkoztam, és olvastam a Bibliát – de semmi sem segített. Pedig a megoldás végig ott volt előttem, csak nem vettem észre:

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.”

Az egyetlen sikerre vezető „módszer”, ha igazán meg akarjuk tartani Isten parancsolatait, ha azokat a szívünkbe fogadjuk (a korabeli felfogás szerint a szív a gondolkodás „helye” volt), és ott maradnak. És ez csak úgy lehetséges, ha azt a Valakit fogadjuk a szívünkbe, vagyis: az válik a gondolkodásunk középpontjává, aki a parancsolatokat adta. Ha nem a parancsolatokra összpontosítunk, nem a bűnt akarjuk elkerülni, hanem rábízzuk magunkat arra, aki belülről meg tud változtatni, aki maga is győzött a bűn felett, és nekünk is győzelmet tud adni.

Győztes lelki életet élni csak Krisztussal a szívünkben lehet. Ki van a te szívedben?

Áldott napot!

Bejegyezte: Simon Csaba – december 11, 2020