I A világ minden országában a járvány visszaszorításáért felelős hatóságok folyamatosan azt kérik, hogy mindenki maradjon otthon, vagy ha a legszükségesebbek beszerzéséért, szolgálati és más halaszthatatlan ügyekben mégis kénytelenek a lakhelyükön kívül tartózkodni, akkor tartsák be a biztonságos távolságra vonatkozó útmutatást. A javaslatok és szigorú előírások ellenére kiderült, hogy Isten megszegte az elkülönítés, távolságtartás és a karantén szabályait és mindenhová elment. A legfelháborítóbb, hogy a lakhely elhagyásához szükséges típusnyomtatványokat sem használja, és a megszorításokat életbe léptető katonai dekrétumot is figyelmen kívül hagyja. Ki- és bejár a szigorúan lezárt kórházakba, ott sétál a már többszörösen fertőtlenített intenzív osztályokon, ott áll a mentősök, orvosok, ápolók háta mögött. Megsimítja a levegő után kapkodó haldoklók  homlokát, akik egyedül, de nem magányosan készülnek a Vele való találkozásra. Bemegy az idősek otthonaiba, ahol aggódó, félelmeikkel harcoló öregek mellé ül le, a börtönökbe, a hajléktalanszállókra – egyszóval mindenhová, ahol gyülekeznek a kicsik, a legkisebbek: éhezők és szomjazók, szegények, betegek, foglyok, halálra készülők… Reggelente meglátogatja az ébredező, családjukért szorongó édesanyákat, a kilátástalannak tűnő jövő miatt aggódó édesapákat. Útmutatást, ötleteket, bölcsességet ad a döntéshozóknak, minden jót akaró tudósnak, kutatónak, járványtani szakembernek, akik már nem a fizetésért, a bérért dolgoznak, hanem kezdik érezni: ez az igazi hivatás – tenni másokért, az emberiségért. A híradások szerint Isten mindenkit meglátogat és még csak az előírt távolságot sem tartja be: közel megy mindenkihez, jelenlétével megtart, a tenyerét a fejünk fölött tartja, megőriz a veszedelemtől, körülvesz a szabadulás örömével. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a lehető legjobb egészségügyi gyakorlatot követi és nemhogy senkit nem betegít meg, de minden meglátogatott jobban érzi magát Tőle. „Erőnket megfeszítve dolgozunk, mindent megteszünk, hogy betartassuk Vele az előírásokat, de egyszerűen tehetetlenek vagyunk Vele szemben. És ez roppant idegesítő. Valósággal térdre kényszerít minket – nyilatkozta az egyik járványokért felelős hatalmasság képviselője. „Továbbra is vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy hogyan tudnánk még több intézkedést foganatosítani ellene, de már szinte minden eszközünk és forrásunk végére járunk” – tette hozzá a felháborodott szóvivő. A hírek szerint Isten, a fentiek mellett, próbálja leszoktatni az embereket a fölösleges dolgok, a romlandó élelmiszerek, a liszt, a cukor, az élesztő és a vécépapír felhalmozásáról, és arra ösztönzi követőit, hogy inkább a mennyben gyűjtsenek kincseket. „Mert Ő mondja: »A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.« Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)

Kertész Tibor